Népszerű bejegyzések

Rendszeres olvasók

Összes oldalmegjelenítés

Oldalak

Blogarchívum

Címkék

100000 kattintás (1) 2012. októberi statisztika (1) A beszédfejlődés feltételei (1) a jegyzeteim célja (1) Adaptációs kézikönyv (1) ajak- és nyelv gyakorlatok (1) Ajak-és nyelvgyakorlatok (2) ajánlás (1) alapozó terápia (1) arcfejlődés (1) beszédészlelés (2) beszédfejlesztés (1) Beszédfejlődés (1) beszédhang-hallás(G-O-H) (1) beszédmegértés (1) burgonya (1) ceruzafogó (1) cumi és beszéd (1) dadogás (1) Dévény módszer (1) diszfónia (1) diszgráfia (2) diszkalkulia (2) diszlexia (1) dominancia (1) egyensúly és tanulás (1) előkészítő időszak (1) Fejlesztés 0-3 éves korig (1) fejlesztő játékok (2) fejlődés (1) felhívójelek csecsmőkorban (1) finommmotorika (1) finommotorika (3) fonológiai tudatosság (1) G-O-H vizsgálat (1) GMP diagnosztika (1) Gondot jelző tünetek (1) grafomotoros fejlesztés (1) hadarás (1) Hallás (2) Hallás ellenőzés otthon - Lullenstyd.com (1) hallási figyelem (1) hasznos linkek (1) helyesírás fejlesztése (1) idegrendszer (1) IKT-s eszközök (1) Influenza - D vitamin (1) iskolaérettség (2) Iskolaérettség - képességterületek (1) Iskolára készítés (1) Játék vásárlás (1) képességek (1) kéz finom motorikájának fejlesztése (1) Kezeletlen pöszeség (1) lateralizáció (1) letöltések (1) letölthető anyagok (1) Linkek (1) logopédiai gyakorlatok otthonra (1) logopédiai szűrés tapasztalatai (1) logopédus feladatai (1) logopédus vagy fejlesztő pedagógus (1) magzat fejlesztése (1) megkésett beszédfejlődés (1) Mit olvastatok legtöbbet? (1) mondóka (2) mozgás-beszéd (1) mozgásfejlesztés (1) mozgásfejlődés 0-24 hónap (1) myofunkcionális tréner (1) neuropszichológia (1) nevelési 10 parancs (1) nyelvi fejlődés (1) nyelvlökéses nyelés (1) Nyelvlökéses nyelés és az arcfejlődés kapcsolata (1) Olvasottsági statisztika (1) orrmandula (1) papilla incizíván (1) Poetz kezelés (1) Pösze terápia (1) pöszeség (1) pöszeterápia (1) primitív reflexek (1) prizmás szemüveg (1) Proetz (1) rágógumi (1) rekedtség (2) Rendellenes fogsor okai (1) Ringatás-bölcső (1) softverek (1) szabálytalan fogak (1) szájlégzés (3) szakirodalom (3) szakmai tevékenység (1) SZÓL-E? (1) szopás és a nyelv (1) szoptatás (1) szoptatás és fogszabályozás (1) szülés (1) tanév eleji vizsgálat (1) tanulási nehézség (1) tanulási zavar (1) táplálkozás (2) Táplálkozás: a tej (1) Táplálkozás: vigyázz (1) testközépvonal (1) testséma fejlesztése (1) Tünetek 5-7 éves korban (1) Tünetek 7-12 (1) Tympanometria (1) Ujjszopás (2) Ujjszopás következménye (1) vesztibuláris rendszer (1) zenei nevelés (1)

2014. november 25., kedd

10 dolog, ami gátolhatja a gyermek fejlődését

10 dolog, ami gátolhatja a gyermek fejlődését

 

Ha nem kap szellemi és érzelmi tápanyagot

Az anyai törődést és figyelmet semmilyen játék és barát nem helyettesítheti. A sok közös beszélgetés és az összebújós meseidő hatalmas érzelmi támogatást ad a gyereknek, ráadásul közben is folyamatosan tanul tőled. A mese alatt rákérdezhet bizonyos összefüggésekre, vagy addig nem ismert szavaknak tanulhatja meg az értelmét. Nem beszélve arról, hogy az érzelmi, értelmi, sőt, még a fizikai fejlődés szempontjából is nagyon fontos, hogy a gyerek kiegyensúlyozott legyen.

Napirend hiánya

Különösen nyáron, a szülők hajlamosabbak engedékenyek lenni, de ez akkor is előfordulhat, ha ők maguk is túl fáradtak ahhoz, hogy kontroll alatt tartsák a gyerek napirendjét. Ha néhány napig megborul a rendszer, az még nem a világ vége, bár már ekkor is érezhető a hatása. Ám ha folyamatosan csúszik a kicsi evésideje, vagy tolódik, esetleg kimarad a délutáni alvás, a lurkó biztonságérzete is sérül, így hisztisebb, nyűgösebb, ingerlékenyebb lesz, ami akadályt jelent számára a szellemi fejlődésben. Annak sincs jó vége, ha a rafináltabb gyerkőcök elkanászodnak és a szülők fejére nőnek. Lehet, hogy ebben kiokosodnak, de másban nem.

Kevés alvás

Vannak gyerekek, akik egyszerűen csak rossz alvók, másokat pedig képtelenség időben ágyba dugni, mert ki akarják tolni a játékidőt. A beletörődés helyett, érdemes inkább minél előbb megoldást találni a problémára, mert nemcsak a kicsi egészségét, hanem szellemi fejlődését is negatívan befolyásolja, ha nem alussza ki magát. Csupán egy-két órával kevesebb alvás is jelentősen rontja a koncentrációképességet, illetve megnöveli a reakcióidőt. Az idegrendszer egészséges fejlődéséhez szintén elengedhetetlen a megfelelő alvásidő.

Rossz táplálkozás

Bizonyos ételek laktatóak ugyan, de kevés olyan tápanyaggal szolgálnak a szervezet számára, melyek elősegíthetik a fizikai és értelmi fejlődést. Azok az élelmiszerek, melyek szinte csak mesterséges adalékokból állnak, nemcsak az egészségre károsak, hanem nem járulnak hozzá az agy és az idegrendszer kiegyensúlyozott működéséhez. Nem beszélve arról, hogy legtöbbjük üres kalóriákkal hizlal, amitől ellustulhat, belassulhat a gyerek. Ha többnyire csak ilyen ételek kerülnek a lurkó étrendjébe, a szükséges vitaminok, ásványi anyagok és jótékony fehérjék nélkül, figyelemzavar is felléphet.

Ingerszegény környezet

Való igaz, hogy a legtöbb gyerek szinte bármivel eljátszik, így nincs szükségük drága játékokhoz ahhoz, hogy elfoglalják magukat. A közös játékidőt és a foglalkoztatást viszont annál jobban igénylik, mert ha folyton csak magukban beszélnek és önmagukat szórakoztatják, azt az értelmi, érzelmi fejlődésük is megsínyli. A fantázia, a képzelőerő egy adottság, de kezdetben csak egy borsószem, amit ingerekkel, élményekkel lehet felhizlalni. A játékidő alatt a kicsik a kombinatív gondolkodást is megtanulják, de kezdetben erre egyedül még nem képesek - a szülő, vagyis a közös, nevelő játék adja meg a kezdő löketet ahhoz, hogy kifejlődjön.
Virtuális játék
A számítógépes és videojátékok bizonyos mértékben növelik a gyerek éberségét, hiszen kombinálnia, avagy rögtön reagálnia kell, hogy játékban maradjon. A hangsúly azonban itt is azon van, ha több órára ott ragad, illetve rendszeressé válik az efféle időtöltés. A virtuális játéktól ügyesedik ugyan, de a mesterséges focicsapat nem fogja őt szocializálni, nem kell tőlük megvédenie magát, mert nem fognak rosszat mondani rá, illetve azt sem kérik ki maguknak, ha ő rosszul viselkedik. Az efféle játékok visszaszorítják az érzelmi fejlődést, valamint a gyerkőc szókincse, fantáziája sem fog bővülni tőlük.

Sok tévézés

Olykor nem is azzal van a legnagyobb baj, hogy milyen műsorokat, meséket néz a gyerek, hanem a tévénézés idejével. Általában az elfoglalt szülők csemetéi kuksolnak legtöbbet a bűvös doboz előtt, ha nem kapnak kellő figyelmet vagy más elfoglaltságot. Ilyenkor nemcsak a gyerek, hanem ugyanúgy az agyműködése is elkényelmesedhet, még akkor is, ha többnyire természetfilmeket néz. Mivel folyton egyvalamire fókuszál, beszűkül a figyelme és a látótere, ráadásul a fantáziája sem fejlődik. Szintén nagy gond, ha a tévénézés miatt kevés időt tölt a szabadban, nem barátkozik vagy késő estig ébren van.

Bezártság

A túlzásba vitt óvás, illetve a szülők elfoglaltsága, rossz időbeosztása is azt eredményezheti, hogy a gyerek több időt tölt otthon, négy fal között, mint a szabadban. Pedig a friss levegő és a sok mozgás azon túl, hogy fizikailag erősíti a porontyokat, a szellemi frissesség megőrzéséhez szintén nagyon fontos. Azok a gyerekek, akik szinte a szobában nőnek fel, nemcsak betegesebbek lesznek, hanem növekedésüket és mozgáskultúrájukat tekintve messze elmaradnak kortársaiktól, akik többet futkosnak, másznak, labdáznak.

Szülői túlféltés

Az figyelhető meg, hogy minél későbbre tolódik a gyermekvállalás, annál gyakoribb jelenség a kisgyerekek túlféltése. Azok a szülők, akik mindentől meg akarják óvni csemetéjüket, hajlamosak még egy mászókában is csak a veszélyforrást látni. Ám a mozgáskoordináció és az egyensúlyérzék kifejlődéséhez a kicsiknek szükségük van a mászásra, biciklizésre, futkározásra, sőt, a kisebb esések éppúgy a javukat szolgálhatják. Ha elsőre megüti magát a gyerek, miközben felborul a biciklivel, legközelebb már reflexből kiteszi maga elé a kezét, hogy tompítsa az esést és ne fúródjon arccal a betonba. A veszélyhelyzet felismerését is csak így tanulhatják meg.

 

 

 

Ha nincsenek barátai

A többi gyerek társasága nemcsak kellemes időtöltést nyújt a gyereknek, hanem gyakran nevelő hatással bír. A kicsik barátkozás közben tanulnak meg egymáshoz alkalmazkodni, vagyis a közös játék ideje alatt is szocializálódnak. A szülő megadhat minden figyelmet és szeretetet a gyermekének, de a baráti közeget sohasem helyettesítheti. Ha visszahúzódó, magának való a csemetéd, próbáld meg te magad összeismertetni valakivel a játszótéren, de erőltetés és tukmálás nélkül. Egy hasonló korú játszótárs nagyon fontos az érzelmi fejlődés szempontjából.


2014. november 24., hétfő

Bátorítsuk az iskolába készülő gyermekünket




 

1. Bátorítsuk a gyermeket, ne ijesztgessük az iskolával. ( Például ne mondjunk ehhez hasonlókat, hogy majd ha iskolás leszel, nem jöhetsz ám le a játszótérre délután, hanem tanulnod kell!)
Biztassuk, hogy milyen sok új dolgot fog tanulni, ami által okosabb lesz. A szülőnek az iskolai évek alatt végig így kell ösztönöznie gyermekét, hogy az ne veszítse le a kedvét, lelkesedését.

2. A gyermeknek tudnia kell bemutatkozni: nevét, szülei nevét és lakcímét ismernie kell.

3. Jó, ha nem okoznak neki nehézséget a napi tevékenységek, mint például öltözködés, cipőkötés, étkezés, WC használat. Gyakoroljuk a hiányosságokat a nyáron. Ha valami nem megy, és a kisgyerek nem mer a tanító nénitől segítséget kérni, akkor szorongás alakulhat ki, ami esetleg betegséget indukál.

4. Gyakoroljuk a napszakokat és az irányokat (jobb, bal)

5. Nagyon fontos az éjszakai alvás, amikor az ismeretek elraktározódnak az agyban. 8-9 óra alvásra van szüksége a gyermeknek! Ezt szigorúan tartsuk be!

6. Reggel legalább egy pohár kakaó/tea elfogyasztása után induljunk iskolába, és lehetőleg még reggel menjen el otthon WC-re. Már nyáron alakítsuk ki ezt a reggeli rutint. Tapasztalatból tudom, milyen nehezen mennek el a gyerekek idegen helyen WC-re, és egész nap nem tudnak figyelni, ha fáj, vagy görcsöl a hasuk.

7. A tanszerek használatát is gyakoroljuk. Hogyan nyílik a táska, a tolltartó, az uzsonnás doboz stb. Hova tegyük a füzeteket, hogy vigyázzunk a könyvekre.

8. Az otthoni tanulósarok legyen világos, zajmentes helyen.

9. Minden gyerek más! Soha ne hasonlítsuk a testvéréhez, kortársához. Ne legyünk türelmetlenek, ha az elején nem a várt eredményt produkálja. Nem könnyű belerázódni az új élethelyzetbe.

10. A pedagógus is ember. Ne bíráljuk rögtön egy nekünk nem tetsző cselekedetért, és soha ne romboljuk a tekintélyét a gyermekünk előtt. A kisgyermek számára a tanító egy olyan példakép, akinek mindent hajlandó megtenni. Az ő szava "szent" és sérthetetlen. Ezért tudja ő elérni a legmakacsabb kisgyereknél is azt, amit a szülő nem, vagy csak nehezen tud.

A következő bejegyzésemben a tanulósarokról és a tanszerekről lesz szó! A felmerülő kérdésekre szívesen válaszolok!

http://anyamese.blogger.hu/
http://xn--horvthgyngyi-fbb21a.hu/

2014. november 13., csütörtök

Gyermekkori rossz szokások hatása az arcfejlődésre


Az arcfejlődés 2 és 5 éves kor között a legintenzívebb. Ha ilyenkor jelen van valamilyen rossz szokás (pl. szájlégzés, cumi, cumisüveg, ujjszopás, körömrágás) vagy izomdiszfunkció (pl. rossz nyelvpozíció, nyelvlökéses nyelés, a száj körüli izmok túlműködése), az negatívan befolyásolja ezt a folyamatot, s az arc növekedése elmarad a normálistól. Ez már tejfogazatban is látható elváltozásokat eredményezhet: nyitott harapás, keresztharapás, az alsó állcsont hátraesése, nagy rések a fogak között, hogy csak néhányat említsek.Szerencsére ma már tejfogazatban is lehetőség van a kezelésre, melynek része a rossz szokásról való leszoktatás, az izmok "újraprogramozása" csakúgy, mint a kialakult formai elváltozás korrekciója.
Erről bővebben is tájékozódhat az I. Myofunkcionális Szülői Fórumon dec. 1-jén 17.00-kor. 
Helyszín: 1055 Budapest, Nyugati tér 9. I. em. 3/b, 14. kapucsengő














2014. október 18., szombat

Az ujjszopás

 Az ujjszopás 



Milyen édes, mondják, amikor az ultrahang képen meglátják az ujját szopó babát. Nem tudják, hogy minek örülnek, kommentálná a nagyanyám. S milyen igaza van! Az ujjszopás az egyik legkárosabb szokás a fogazat szempontjából, de ha arra gondolunk, hogy szájlégzésre is szoktat, akkor még inkább lehangoló a kép. A szájlégzés káros hatásairól alább már írtunk.
Nézzük, mi történik a fogacskákkal! Ott, ahol az ujjacskáját tartja a gyermek, torzul a fogív, megnyílik a harapás. A felső fogakat kifelé, az alsókat befelé dönti. Tovább súlyosbítja a helyzetet, hogy a szájban lévő ujj(ak) lekényszerítik a nyelvet a szájpadlástól. az sem nyugalmi helyzetben nem lesz a helyén, sem nyelés közben nem tud oda felemelkedni, hisz az ujjak akadályt képeznek. Kialakul a nyelvlökéses nyelés.
A rossz nyelvpozíció meggátolja a normális arcfejlődést, szűk lesz a fogív. Ha a nyelv egészen mélyen helyezkedik el, buldog- vagy keresztharapás is kialakulhat.
Persze a "végeredmény" nagyban függ a szopás intenzitásától és hosszától. Tudom, hogy a pszichológusok támogatólag szólnak az ujjszopásról, de sokszor nagyobb a kára, mint a haszna. Az esetek jó részében az ujjszopás megelőzhető, igény szerinti szoptatással például. Ha nem óra szerint szoptatunk, s akkor is mellre tesszük a babát, amikor csak lelki igénye van a közelségünkre, akkor kevésbé lesz szüksége az ujjára.
Mit tegyünk, ha már rászokott? Ez minden szempontból fogas kérdés, valódi és átvitt értelemben is. Legközelebbi posztunkban erre próbálunk majd megoldásokat ajánlani.

 


 

Ujjszopás - meddig?



 Mi az az időpont, amíg még" tolerálható" az ujjszopás? Hogyan lehet leszoktatni róla a gyereket?
Minél előbb sikerül elhagyni az ujjszopást, annál jobb. Fogazati szempontból azt tanácsoljuk, hogy legkésőbb az első maradó fog megjelenéséig próbáljuk meg leszoktatni róla a csemetét.
A nagy kérdés ilyenkor a hogyan. Az ujjszopás kialakulása valami hiányára vezethető vissza. Ez többnyire a cici. Ha az kéznél van, akkor nincs szükség pótlékra. Az ujjacskáknak tehát vigasztaló, megnyugtató szerepük van. Később azonban szokássá válik, már akkor is cumizza az ujját a gyerek, amikor például unatkozik. Minél tovább marad fenn ez a szokás, annál nehezebb felhagyni vele. Persze van olyan eset is, amikor a zaklatott családi háttér, óvodai vagy iskolai problémák, szorongás miatt marad fenn vagy alakul ki egy későbbi életkorban (nem csecsemőként) az ujjszopás. Ilyenkor fel kell ismerni a bajt, s pszichológushoz kell fordulni.
Az ujjszopásról történő leszoktatásra számos ötlet született. Eleink nemes egyszerűséggel bekenték a gyerek ujját valami kellemetlen ízű dologgal, pl. erőspaprikával. Ennél egy fokkal fejlettebb, de csak megjelenésében, a ma is kapható daum-exol oldat.
Sokan abban bíztak, bíznak, hogy a szopott ujjat betekerik valamivel, esetleg úgy, hogy mellé rögzítenek egy kemény műanyag- vagy falapot (mintha besíneznék az ujjat), így azt kellemetlen bekapni a szájba.
Ezek a praktikák működhetnek, gyereke válogatja.Véleményem szerint azonban, ha valamit elveszünk, azt pótolni kell mással. Így például, ha elvesszük a cumit vagy a gyerek ujját, akkor ajánlani kell helyette mást, mondjuk egy alvó állatkát, amit átölelhet.
Ha viszont már fogazati elváltozás (pl.nyitott harapás) és/vagy izomdiszfunkció (pl.nyelvlökéses nyelés) is kialakult, akkor olyan dolgot javasolnék a gyereknek, amire szívesen vált és még a problémákon is segít. Ilyen lehet egy myofunkcionális tréner, amit varázscuminak lehet nevezni, amitől szép lesz. Ezt általában szívesen fogadják. Az Infant tréner már tejfogazatban is használható. Megszünteti az izomdiszfunkciókat, kialakítja a nyelv optimális nyugalmi pozícióját, ami elengedhetetlen a megfelelő arcfejlődés szempontjából. Emlékeznek még, az arc akkor tud előre felé is fejlődni, ily módon helyet biztosítva a majdan kinövő maradó fogak számára, ha a nyelv a szájpadlásnál "tanyázik". Ezen túl megszünteti a nyelvlökéses nyelést, segít az orrlégzésre szoktatásban, egymáshoz képest pozicionálja az alsó és felső állkapcsot, kialakítja az optimális fogívet.
Természetesen léteznek vegyes és maradó fogazati trénerek is, de ha már tejfogazatban látható elváltozás, érdemes minél előbb elkezdeni a kezelést, amennyiben a gyerek együttműködő.







 









2014. október 7., kedd

A szopás fontossága nem csak a táplálásban van

A szopás nem csak táplálékforrás, hanem a gyermek első és egyben legjobb fogszabályozója, szépségének, egészségének záloga is. Arról rengeteget hallanak a kismamák és az anyukák, hogy az anyatej a legideálisabb táplálék egy csecsemő számára, arról is hogy erősíti az immunrendszert, az is köztudott, hogy a szoptatás komoly kapocs anya és gyermeke között, de arról már kevesebb szó esik vagy egyáltalán semmi, hogy milyen hatással van szopás az arcfejlődésre és a fogazatra, miként befolyásolja a légzést és a nyelést. 

   
 


Mit csinál a nyelv szopás közben?


Mit csinál a nyelv szopás közben? 
Egy vályút formázva körülöleli a mellbimbót és felnyomja azt a szájpadláshoz. A szájban vákuum keletkezik.Ezeknek fontos szerepe van abban, hogy a felső fogív megfelelően tágas legyen, a szájpadlás ne legyen gótikus, így biztosítható, hogy a maradó fogak majd beférjenek a fogívbe.
Ehhez a művelethez igen erős nyelvizomra van szükség. A koraszülött vagy perinatális idegrendszeri sérülést szenvedett, valamilyen oknál fogva oxigénhiányos baba(Pl.:korai placentalaválás, éretlen tüdő, elhúzódó vajúdás miatt) gyakran nem képes megemelni a nyelvét az izom renyhesége miatt. Ugyancsak problémát okozhat a rövid nyelvfék (lásd alábbi képen), ami szintén lehetetlenné teszi a nyelv felemelését.Ha szoptatás közben/után fájdalmas, berepedezett lesz a mellbimbó felmerül a lenőtt nyelvfék lehetősége. Ellenőrizzük! Ha rövid a nyelvfék, fel kell vágni! Ne essünk abba a hibába, hogy sajnálat miatt nem végeztetjük el ezt a minimális beavatkozást! A baba igazából meg sem érzi, mi viszont nyelvlökéses nyelésre kényszerítjük a gyereket az elmaradt beavatkozással, ami elégtelen arcfejlődéshez, szabálytalan fogazathoz vezet.
A szopás nagyon megerősíti a nyelv izomzatát. Tulajdonképpen tíznél is több féle izomcsoportról van szó, melyek mindegyikének más a feladata. Az egyik emeli, a másik hátramozdítja a nyelvet, a harmadik a falatot helyezi egyik oldalról a másikra stb. Ha a szoptatás elmarad, ezek az izomcsoportok nem erősödnek meg, s gond lesz a nyeléssel, hangképzéssel.

Mit csinál a nyelv szopás közben? Egy vályút formázva körülöleli a mellbimbót és felnyomja azt a szájpadláshoz. A szájban vákuum keletkezik.Ezeknek fontos szerepe van abban, hogy a felső fogív megfelelően tágas legyen, a szájpadlás ne legyen gótikus, így biztosítható, hogy a maradó fogak majd beférjenek a fogívbe.


Ehhez a művelethez igen erős nyelvizomra van szükség. A koraszülött vagy perinatális idegrendszeri sérülést szenvedett, valamilyen oknál fogva oxigénhiányos baba(Pl.:korai placentalaválás, éretlen tüdő, elhúzódó vajúdás miatt) gyakran nem képes megemelni a nyelvét az izom renyhesége miatt. Ugyancsak problémát okozhat a rövid nyelvfék (lásd alábbi képen), ami szintén lehetetlenné teszi a nyelv felemelését.Ha szoptatás közben/után fájdalmas, berepedezett lesz a mellbimbó felmerül a lenőtt nyelvfék lehetősége. Ellenőrizzük! Ha rövid a nyelvfék, fel kell vágni! Ne essünk abba a hibába, hogy sajnálat miatt nem végeztetjük el ezt a minimális beavatkozást! A baba igazából meg sem érzi, mi viszont nyelvlökéses nyelésre kényszerítjük a gyereket az elmaradt beavatkozással, ami elégtelen arcfejlődéshez, szabálytalan fogazathoz vezet.

A szopás nagyon megerősíti a nyelv izomzatát. Tulajdonképpen tíznél is több féle izomcsoportról van szó, melyek mindegyikének más a feladata. Az egyik emeli, a másik hátramozdítja a nyelvet, a harmadik a falatot helyezi egyik oldalról a másikra stb. Ha a szoptatás elmarad, ezek az izomcsoportok nem erősödnek meg, s gond lesz a nyeléssel, hangképzéssel.

2014. szeptember 28., vasárnap

A felső fogsor mögötti domb (incizíván) szerepe az életünkben




Szép arc, szabályos fogak  bejegyzése a Facebookon 2014. 09.26.

Antonio Ferrante neurofiziológia professzor a Római Sapienza Egyetemen. Myofunkcionális és testtartás terápiával foglalkozik. Egy nagyon izgalmas videót mutatott be egy sportsérülést szenvedett lányról, akinek újból kellett tanulnia járni. A lány mozgása bizonytalan volt az első képkockákon, alig tudott járni. Ezt követően megtanították neki a helyes nyelvpozíciót. (Nyelvhegy a felső metszőfogak mögötti dombon, hivatalos nevén a papilla incizíván, nyelvhát a szájpadláson). Döbbenetes volt az átváltozás. Amint felkerült a nyelvhegy a papilla incizívára, visszatért a lány egyensúlya és gond nélkül járt. Ahogy levette a nyelvét, ismét bizonytalanná vált a járása. Mindez azzal az egyszerű ténnyel magyarázható, hogy a papilla incizívába rengeteg agyideg torkollik, melyek - amennyiben a nyelv a helyén van -, folyamatosan stimulálódnak.

2014. július 24., csütörtök

A rekekedtség - diszfónia

 A rekedtség - diszfónia

 

 

 A folyamatos hosszan tartó rekedtség KÁROS - keressen fel foniáter szakorvost a diagnózis megállapítására.
A rekedtség terápiáját logopédus végzi.Az egészséges hang tiszta, nem rekedt, csengő.

Balázs Boglárka fül-, orr-, gégész, foniáter szakorvos

A diszfónia terápia: 

http://data.hu/get/7870306/Rekedseg_kezelese_gyermekeknek_es_felnotteknek.rar

2014. április 11., péntek

Mackógyógytorna - beszédébresztésért




Új könyv jelent meg:  mozgásfejlesztő feladatok 
                            6 hónapos kortól 3 éves korig
       kevésbeszédű kicsinyek szülei számára
                  K és J Vital Kft. 2013.

Írók: Fung Emília - Kovács Andrea
           logopédus      gyógytornász

Átlapozva a könyvet, úgy gondolom minden kisgyermek hasznára válik, ha a szülők - édesanyák a gyakorlatokat részben vagy teljesen elvégzik a kicsinyekkel. 



Ez a könyv összesen 70 gyakorlatot tartalmaz:
- 30 gyakorlatos, aprólékosan szerkesztett beszédfejlesztő programot féléves időtartamban, valamint
- 16 gyakorlatos bölcsőhintás feladatsort,
- 24 gyakorlatos arctornát, és még számos hasznos tanácsot.

Ajánlott 6 hónapos kortól 3 éves korig.

Egy ismert probléma: ha a kisgyermek nem vagy keveset beszél.
Két ismerős tudományterület: logopédia és fejlesztő gyógytorna.

A Mackógyógytorna a beszédébresztésért című gyakorlókönyv szerzői, Fung Emília logopédus és Kovács Andrea gyógytornász a szenzomotoros tréninget logopédiai gyakorlatokkal ötvözve olyan feladatsorokat állított össze, amit a kevés beszédű kicsinyek szülei otthon önállóan, akár fél évnyi munkát heti bontásban végezhetnek. A könyv szerzői ennek érdekében pontos utasításokat adnak, a feladatokat fotókkal illusztrálva.

Haszonnal forgathatják többek között
- akik számára fontos a kapcsolattartás a korai kommunikációban
- a külföldön élő családok, és/vagy akik nehezen konzultálnak szakemberrel
- azok a logopédus kollégák, akik havi-kéthavi rendszerességgel tudnak találkozni a hozzájuk forduló családokkal - See more at: http://www.spidermed.net/Beszedebresztes.html#sthash.YW1qwsEf.dpuf



Ez a könyv összesen 70 gyakorlatot tartalmaz:
- 30 gyakorlatos, aprólékosan szerkesztett beszédfejlesztő programot féléves időtartamban, valamint
- 16 gyakorlatos bölcsőhintás feladatsort,
- 24 gyakorlatos arctornát, és még számos hasznos tanácsot.

Ajánlott 6 hónapos kortól 3 éves korig.

Egy ismert probléma: ha a kisgyermek nem vagy keveset beszél.
Két ismerős tudományterület: logopédia és fejlesztő gyógytorna. - See more at: http://www.spidermed.net/Beszedebresztes.html#sthash.YW1qwsEf.dpuf
Ez a könyv összesen 70 gyakorlatot tartalmaz:
- 30 gyakorlatos, aprólékosan szerkesztett beszédfejlesztő programot féléves időtartamban, valamint
- 16 gyakorlatos bölcsőhintás feladatsort,
- 24 gyakorlatos arctornát, és még számos hasznos tanácsot.

Ajánlott 6 hónapos kortól 3 éves korig.

Egy ismert probléma: ha a kisgyermek nem vagy keveset beszél.
Két ismerős tudományterület: logopédia és fejlesztő gyógytorna. - See more at: http://www.spidermed.net/Beszedebresztes.html#sthash.YW1qwsEf.dpuf
Ez a könyv összesen 70 gyakorlatot tartalmaz:
- 30 gyakorlatos, aprólékosan szerkesztett beszédfejlesztő programot féléves időtartamban, valamint
- 16 gyakorlatos bölcsőhintás feladatsort,
- 24 gyakorlatos arctornát, és még számos hasznos tanácsot.

Ajánlott 6 hónapos kortól 3 éves korig.

Egy ismert probléma: ha a kisgyermek nem vagy keveset beszél.
Két ismerős tudományterület: logopédia és fejlesztő gyógytorna. - See more at: http://www.spidermed.net/Beszedebresztes.html#sthash.YW1qwsEf.dpuf



Ez a könyv összesen 70 gyakorlatot tartalmaz:
- 30 gyakorlatos, aprólékosan szerkesztett beszédfejlesztő programot féléves időtartamban, valamint
- 16 gyakorlatos bölcsőhintás feladatsort,
- 24 gyakorlatos arctornát, és még számos hasznos tanácsot.

Ajánlott 6 hónapos kortól 3 éves korig.

Egy ismert probléma: ha a kisgyermek nem vagy keveset beszél.
Két ismerős tudományterület: logopédia és fejlesztő gyógytorna. - See more at: http://www.spidermed.net/Beszedebresztes.html#sthash.YW1qwsEf.dpuf

2014. március 9., vasárnap

Műhelyfoglalkozást tartottam óvónőknek, tanítóknak

2014. február 26-án és március 6-án műhelyfoglalkozást  tartottam az EKF Gyakorlóiskolájának Pedagógiai Intézete szervezésében. 

Téma: A beszédészlelés, beszédértés diagnosztikája
           Az elmaradások fejlesztő technikái





2014. január 20., hétfő

Újabb hasznos fejlesztő játékok - a gyerekek SZERETIK

Trükkös ujjak  - finommotorika, téri tájékozódás, 
                          kitartás






Quoridor (Folyosó) - stratégiai játék, tervezés, 
                                  logikus gondolkodás  (imádják!!!!)















Kunter Bunt: vizuális figyelem, összehasonlító 
                      képesség, koncentráció






Egyensúlyt fejlesztő játék







Arányérzék, kisebbeknél fejben számolás fejlesztésére




 

                                                                                                                                                                                                                                     

Építs házat! 13 emeletes, szem-kéz koordináció, koncentráció, finommotorika, egyensúlyérzék







 
               




2014. január 12., vasárnap

"A többség határeset" - interjú Dr. Donauer Nándor neuropszichológussal, klinikai szakpszichológussal


szerző
Becker András
publikálva
2010/18. (05. 06.) Magyar Narancs
Egyre több gyereknél tapasztalnak a szülők, pedagógusok valamiféle akadályozottságot a tanulásban. Csak úgy röpködnek a megnevezések: diszlexia, hiperaktivitás, figyelemzavar. A jelenségek és fogalmak zűrzavarában rak rendet a neuropszichológus.

Egyre több gyereknél tapasztalnak a szülők, pedagógusok valamiféle akadályozottságot a tanulásban. Csak úgy röpködnek a megnevezések: diszlexia, hiperaktivitás, figyelemzavar. A jelenségek és fogalmak zűrzavarában rak rendet a neuropszichológus.
Magyar Narancs: Mivel foglalkozik a neuropszichológia?
Donauer Nándor: Mi itt, a Budai Gyermekkórház ambulanciáján többek között a különböző kognitív funkciók, a figyelem, az észlelés, a memória zavarainak diagnosztizálásával, illetve fejlesztésével, terápiájával foglalkozunk, de a neuropszichológia ennél jóval szélesebb tudományterület. A neuropszichológusok már régebben sejtették, hogy nem diszkrét funkciókban és agyterületekben, hanem rendszerekben kell gondolkodnunk. A modern képalkotó eljárásokkal ez szó szerint láthatóvá is vált: egy-egy tevékenységben az agy több területének milliárdnyi idegsejtje vesz részt, de az adott funkcióért felelős terület aktivitása kiemelkedik ebből az összhangzatból, mintegy irányítja ez egész tevékenységet.
MN: Egyes becslések szerint a gyerekek tizenöt-harminc százalékának van valamiféle tanulási problémája, enyhébb vagy súlyosabb részképességzavara. Mi az, hogy részképességzavar?
DN: Manapság nagyon könnyen rámondják egy gyerekre, hogy részképesség-zavaros, és a szülő a pedagógussal vállvetve megpróbál számára az adott tantárgy alól felmentést szerezni. A valóságban kevés igazi "disz"-es gyerek van. A többség határeset, inkább csak bizonyos funkciók fejletlenségéről van szó - ennek is lehetnek persze súlyos tanulási képesség- és viselkedésbeli következményei. Abból kell kiindulnunk, hogy a gyerekek kognitív funkciói, a megismerő funkciók az érzékeléstől a gondolkodásig nem egyenletesen fejlődnek. Ha van egy nagyobb széttartás az egyes képességek fejlettsége között, az még nem betegség, csak érési lemaradás, amit, ha idejében észlel a gyerek környezete, még nagyon jól tudunk "érlelő" terápiákkal kezelni. Az lenne a kívánatos, hogy a szülők minél előbb figyeljenek föl a "furcsa" jelenségekre: például, hogy a gyerek feltűnően sokszor esik el, vagy hogy míg a csoporttársai már legóznak, ő még mindig inkább csak a kisautóját tologatja, vagy hogy még nyolcévesen sem tudja megnevezni az ujjait. Persze a szülő a gyerekét általában a jól működő kognitív funkciói alapján ítéli meg: igaz, hogy Pisti nem boldogul nemhogy a fűzővel, de a tépőzárral sem, viszont negyvenkét autómárkát fel tud sorolni. Ez nagyon szép, csakhogy itt akkor valami finommozgás-problémája van a gyereknek - ezzel pedig minél előbb kezdeni kell valamit.
MN: Így kerül a neuropszichológushoz a gyerek?
DN: Amikor hozzánk bekerül egy gyerek, általában már többrétű a probléma: a kognitív deficitekre különböző pszichés problémák, magatartászavarok rakódnak. Az én feladatom többek között, hogy a problémák, tünetek okait szétválasszam, hogy megkeressük, mely funkciókkal van probléma, és melyek azok, amelyek jól működve a későbbi fejlesztés vagy rehabilitáció kiindulópontjai lehetnek.
MN: Mire irányul egy neuropszichológiai vizsgálat?
DN: A neuropszichológus nemcsak az adatokat, a különböző vizsgálatok nyomán kialakult profilt nézi, hanem azt is, hogy a gyerek hogyan old meg egy adott feladatot. Például mondok tizenöt szót, amit neki - persze többszöri ismétléssel - meg kell jegyeznie és viszszamondania. Ilyenkor azt is nézzük, hogy a gyerek hogyan próbálja a tizenöt szót megtanulni. Ha azt látjuk, hogy az egyes ismétlési próbákban a tizenöt szó soha nem ugyanabban a sorrendben szerepel, akkor "előhívási stratégia" problémája van a gyereknek. Ennek az oka lehet pszichés, és lehet organikus - ilyenkor tovább vizsgálódunk, tovább "szálaljuk" a jelenséget. Ha viszont inkább az utolsó szavakra emlékszik, az első elemek előhívása gyenge, akkor ez azt mutatja, hogy a homloklebenyben lévő szemantikus tár, ahol - némi leegyszerűsítéssel - a szavak jelentése tárolódik, "gyengébben működik" - ez vezethet aztán olvasási nehezítettséghez, súlyosabb esetben diszlexiához.
MN: Miért éppen az olvasással van a leggyakrabban probléma?
DN: Egyrészt az olvasás az agy számára az egyik legbonyolultabb, legösszetettebb feladat - harminckét agyterület összehangolt munkája kell hozzá. Míg a beszéddel kapcsolatban vannak öröklött génjeink, amelyek segítenek abban, hogy a beszédértés, beszédképzés agyi területei a szociális hatások révén fejlődjenek, addig az olvasásnál ilyen "előhuzalozott" területünk nincsen, ami érthető, hiszen a beszédtevékenység kialakulása a prehisztorikus időkbe nyúlik vissza, míg az olvasás elsajátítása nálunk például csak Mária Terézia óta vált általánossá. Ezért is nagyon lassú ez a folyamat: a pszichológia ezt megszállásnak nevezi, mivel az olvasás megtanulása révén konkrét agykérgi területeket "foglal el" ez a tevékenység. Másrészt a mai gyerekek többsége olyan vizuális ingeráradatban él, ami nehezíti egyes, az olvasáshoz elengedhetetlen képességek egyenletes fejlődését.
MN: A számítógépes játékokról van szó?
DN: Meg arról a hatásról, amit az életvitelszerű tévénézés jelent. A tanulási zavarok mögött leggyakrabban éppen az olvasással kapcsolatos problémák állnak - néha az igazi diszlexia, de leginkább csak az olvasási nehezítettség, ami mindössze azt jelenti, hogy az adott gyermek agya számára az olvasás mint különböző kognitív folyamatok "összetanulása" nagyobb feladat. A nálunk diszlexiavizsgálatra jelentkező gyerekek kilencven százalékánál a munkamemória - ami a folyamatosan működő rövid távú emlékezetünk - vizsgálatakor az derül ki, hogy a gyerek rövid távú verbális emlékezeti kapacitása a téri-vizuális munkamemóriájánál lényegesen szűkebb. Ez az aránytalan fejlettség nemcsak az emlékezeti funkciót, de a beszéd- és tanulási képességet is zavarja. Elkezdjük kizárni a lehetséges okokat, és általában oda jutunk, hogy a gyerek nem kapta meg a kiegyensúlyozott fejlődéshez szükséges mennyiségű verbalitást, élő szöveget.
MN: Keveset beszéltek hozzá a szülei?
DN: Lehet az is, de itt inkább a kisgyermekkortól nagyon fontos rendszeres élő mesehallgatásról, illetve ennek a hiányáról van szó. Ma már egyértelmű, hogy az élő mese hallgatása semmi máshoz nem hasonlítható mértékben fejleszti a később az olvasáshoz és a tanuláshoz szükséges képességeket: a verbális kódolást, a figyelem fókuszálását vagy a "belső", mentális kép létrehozásának képességét.
MN: Nyilván kevesen érnek rá esténként mesélni. Ráadásul gyakran elhangzik, hogy a klasszikus mesék némelyikében horrorfilmekbe illő szörnyűségek vannak.
DN: Nagy különbség van a hallott és a látott élmények percepciója, egy mesében elhangzó lenyakazás és a híradóban látott lefejezés között. Míg a verbális információk egy bonyolult, sajátos elaborációs folyamatban raktározódnak el, vagyis a gyerek maga dönti el, hogy ezekből mit enged magához közel, addig a vizuálisan közvetített ilyen jellegű impulzusok közvetlenül jutnak el az amigdaláris rendszerbe: ez az agyi terület felelős elsősorban a negatív, fenyegető jellegű érzelmek kódolásáért és tárolásáért. Az így tárolt emléknyomok később, a gyermeket érzelmileg megviselő, konfliktusos életszakaszokban furcsa, néha bizarr érzelmi, viselkedési tünetek formájában fejthetik ki hatásukat. Az is lehet, hogy ez a gyerek minden új helyzettől szorongani fog - azért, mert az amigdaláris rendszerben éveken keresztül "megemésztetlenül", feldolgozatlanul rakódtak le félelmi elemek.
MN: És a kifejezetten a kisgyerekeknek szánt "babatévé" jellegű műsorok? Ott a gyerek csak lassan mozgó, helyes kis figurákat lát.
DN: Ezek a műsorok - meg persze a nagyobb gyerekeknek készítettek is - alkalmazott lélektani ismeretek alapján precízen megtervezett hatásokkal dolgoznak. Egyfelől a tekintetnek egy álló pontra való fixáláshoz bizonyos homloklebenyi területek érettsége kell, ami a kisbabáknál még nem adott - ők tehát inkább tudnak egy mozgó ábrára figyelni. Másrészt, ha valami a látás perifériáján elkezd mozogni, rögtön arra fogunk fixálni - evolúciós adottság, hogy a mozgó kép erősebb inger, mint az álló. A "babatévén" a percepció szempontjából ideális sebességgel mozognak az elemek, és az inger azt a nagyon primitív középagyi rendszert stimulálja, ami egy békánál is ugyanígy funkcionál. Ezek a jól megválogatott mozgások folyamatos elemi orientációs reakciót váltanak ki, vagyis a gyerek szó szerint nem tudja róla levenni a szemét - ugyanúgy, mint a béka az előtte repülő szúnyogról. Mondhatjuk, ez egy biológiai hipnózis, és a baba néhány hét alatt függővé válik. A gondok először akkor jelentkeznek, ha például elutazik a család, és a gyerek nem kapja meg a napi adagját: alvászavar, nyugtalanság, kezelhetetlennek tűnő hisztéria formájában léphetnek föl az elvonási tünetek.
MN: Mi a helyzet a nagyobb gyerekek tévézési szokásaival?
DN: Ha már kialakult egy olyan életvitel, amiben meghatározó szerepe van a tévézésnek, és problémák vannak az olvasással, szövegértéssel, sokat segíthet, ha tudatossá tesszük a filmnézést. Tehát azt mondom, rendben van, Pisti, megnézheted a filmet, de amíg melegítem a vacsorát, te elmeséled, hogy mit láttál. Ebben az esetben a tudatos figyelem révén egész másképp szerveződik a memória: nem csak a vizuális munkamemória működik, hiszen ha el kell mesélnie a sztorit, a gyerek kénytelen fókuszálni a nevekre, az ok-okozati összefüggésekre, a történet időbeliségére. Ez a feladat, vagyis egy történet elmondása olyan összetett készséget feltételez, amit tanulni kell, és ehhez már elengedhetetlen a vizuális ingerek verbális átkódolása. Tehát, ha már mindenképp tévézni kell, akkor legyen az tudatos tevékenység, így legalább valami haszna is lehet a dolognak.
MN: Ma már jószerivel nincs olyan óvodáscsoport, ahol ne lenne legalább egy hiperaktívnak vagy figyelemzavarosnak titulált gyerek.
DN: Ennél a jelenségnél nagyon finom átmenetek vannak a gyakori, enyhe figyelemzavartól a szerencsére ritkább, súlyos hiperaktivitás szindrómáig. Ezek a gyerekek általában meglehetősen impulzívak, csak a nagyon "pörgős" helyzetek kötik le őket, és mindig könnyen elterelődik a figyelmük. Ezek a tünetek elsősorban az iskolában okoznak gondot. A legtöbb figyelemzavarral az a probléma, hogy se büntetéssel, se jutalmazással, tehát pedagógiai eszközökkel semmilyen módon nem lehet ezt a deficitet befolyásolni. A figyelmi funkció fejlesztéséhez - főleg a fiúknál - rendszeres, nagymozgásos aktivitásra van szükség. Nem elég a downhillezés, hogy a gyerek majd jól kibiciklizi magát, hanem irányított nagymozgás kell: úszás, lovaglás vagy tékvandó, mindegy, csak egy olyan irányított mozgás, ahol az adott mozdulatsorok végrehajtása folyamatos, a testére irányított figyelmet igényel.
MN: Hogyan függ össze ez a két teljesen különbözőnek tűnő dolog?
DN: Ezek a funkciók analógiásak. Ha azt látjuk, hogy egy gyerek becsukott szemmel nem tudja megtartani maga előtt a két karját, esik le a karja - ez a tónusvesztés -, tehát a tónuskontrollja hiányos, akkor ez magasabb szinten, a kognitív funkciónál, a figyelem fenntartásánál ugyanilyen deficitet mutat. Ugyanez az összefüggés "visszafelé" is működik: a mozgás kontrolljának javulásával a figyelmi tevékenység is javul. Ha szélsőségesen akarnék fogalmazni, azt mondanám, hogy ha a kakaóbiztos tasztatúra helyett lenne egy másik projekt, és minden óvodás megtanulná és végezné mondjuk a korának megfelelő tai-csi gyakorlatokat, akkor nem lenne figyelemzavaros gyerek.
MN: Mit tegyen az a szülő, aki már-már szorongva hallja, hogy mennyi probléma lehet a gyermeke fejlődésében?
DN: Nem kell ehhez semmi különleges dolog. Egyszerűen csak éljen benne a gyerek életében - erre a projektre persze nap mint nap szánni kell egy kis időt. Akkor viszont nem fog váratlan csapásként a nyakába szakadni, hogy a gyerek harmadikban sem tudja megtanulni a szorzótáblát - mentessük föl matekból! -, mert már évekkel korábban észrevette, hogy nehezen megy például a bal-jobb diszkrimináció: egy érlelő terápiával rég behoztuk ezt a kis késést, és elkerültük, hogy a gyereknek számolási nehézséggel kelljen az iskolában küzdenie.