A ringatás, mint fejlesztés
Minden akkor fejlődik, ha működésben tartjuk, valamint feladatokkal látjuk el.
Az idegrendszer is akkor lesz tökéletes, ha az első pillanattól foglalkoztatjuk és minden receptor megkapja azokat az impulzusokat, amire létrejött.
A ringatás az anyaméhre emlékeztető, nyugtató hatású. Fejleszti a vesztibuláris (egyensúlyi) rendszert.
Ez a rendszer központi szerepet játszik a gyermek idegrendszerének fejlődésében.
A függesztett bölcső tehát
· Az anyaméhbeli állapotra emlékezteti a csecsemőt, ami kifejezetten kellemes a csecsemő számára
· Nyugtató hatású a benne való enyhe ringás, tapasztalatok szerint kevesebbet sír a ''bölcsős'' baba
· Fejleszti a vesztibuláris (egyensúly) rendszert
· A korai mozgásfejlődést segíti, ami a későbbiek során biztosabb járást eredményez
· Fejleszti a reflexeket
· Megfigyelések szerint a függesztett, ringó bölcsőben nevelkedő babák ügyesebbek, nyugodtabbak, mint a rögzített felületen (talpas bölcső, kiságy) nevelkedett társaik
· A függesztett, szabadon ringó bölcső korai fejlesztésre alkalmas eszköz
Fejleszti az agy érzékelő képességét az illat, az íz, a látvány, a hang,
a bőrünket érő ingerek hatása és a mozgás. Ezért nagyon fontos, hogy mindegyikből bőségesen juttassunk gyermekeinknek már az első pillanattól kezdve.
Ezért (is) fontos, hogy anyatejjel tápláljuk, hiszen az anya étkezésének változatossága megjelenik a tejben is,amit a kisgyermek is érez.
A szemen keresztül az alak, a forma, a fény és sötét árnyalatai és a szín változatossága is rendkívül jelentős az idegrendszer fejlődéséhez, de a hangok ereje, színe, ritmusa, hangulata is nagyon befolyásolja az agy későbbi teljesítményét.
Nem elhanyagolható a bőr érzékelése sem, hiszen tudjuk, hogy a test válaszol azokra a hatásokra amik érik.
Gondoljunk arra, ha fáj valami, vagy ha kellemes a simogatás.
Ugyanúgy fontos a mozgás, az első napoktól a mozgatás. Ha a belső fülben folyamatosan képződnek ingerek, az agynak könnyebb megtanulnia a test egyensúlyának az érzékelését, erre szolgál a ringatás.
Ne sajnáljuk gyermekeinktől az öleléssel együtt járó dúdolást és ringatást.
És innen már adódik is a kérdés: Azok a gyermekek, akik idejük nagy részét (járóképességük ellenére) gyermekkocsiban töltik, miért lesznek mozgásukban esetlenek, járásukban bizonytalanok? Hány olyan "nagy gyereket" látunk kocsiban tolni az utcán, vagy az üzletekben, esetleg leszíjazva, akinek tipegnie kellene?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése