Az egyensúly és a tanulás

Az egyensúly és a tanulás

Egyensúlyi (vesztibuláris) rendszer:
az első rendszer, amely a magzati kor 16. hetében már teljesen kifejlett és működőképes.

       Már a méhben biztosítja a magzat számára az irányérzékelést és tájékozódást. Szoros kapcsolatban fejlődik a hallással. A látást segíti a működésében: akkor is stabilizálja az ideghártyára vetülő képet, ha a fejünket mozgatjuk.


      Ha túlterheljük az egyensúlyi rendszerünket, akkor a gyomrunk felkavarodik.

      Az olyan fontos ismeretek megszerzésében, mint az írás, olvasás (matematika) szükség van az irányok ismeretére. Ezek a képsségek azzal kezdődnek, hogy tudjuk hol helyezkedünk el a térben.
      Azon gyermekek, akik rendszeresen felcserélik a betűket a szavakban (már esetleg nyolc évesek is elmúltak) egyensúlyi rendszere éretlen.


Tünetek, amelyek az egyensúlyi rendszer hiányosságait jelzik:


- farfekvés az anyaméhben

- gyakori elesés

- ügyetlenség: tárgyak elejtése, beleütközés tárgyakba

- mozgások kerülése, félelem a mozgástól

- magasságtól való félelem hiánya (csökkent működésű egyensúlyrendszer)

- magasságiszony (túlérzékeny egyensúlyrendszer)

- a gyermek nehezen tanul meg kerékpározni

- fejletlen testkép

- csökkent izomtónus,

- nehézség bizonyos mozgásfajta elindításával, kivitelezésével kapcsolatban


Mozgásfajták, amelyek az egyensúlyi rendszert fejlesztik:
- bölcső, mely a  csecsemők fejlesztő eszköze

- anyai ringatás

- trambulin (gumiasztal)

- hintázás,

- hengergőzés

- bukfencezés

- tánc (néptánc)

- fél lábon szökdelés

- tyúklépés

- gördeszkázás.......