A balkezesség kialakulása

Lateralizáció A balkezesség kialakulása
Huba Judit: A pszichomotoros fejlesztés gyakorlati kézikönyvéből:  Logopédiai kiadó 2010.


4-7. hónapos kor: szimmetrikus kézhasználat
8. hónaptól: az egyik kéz gyakoribb használata; 11 hónapos kor
                    körül a figyelmes szülők szembesülhetnek azzal,  hogy a
                    gyerek esetleg balkezes lesz; ekkor már tartsuk
                    tiszteletben a hajlamot!
12-15. hónaptól: firkálás közben  mind a két kezét kipróbálja
18-24. hónaptól: kezd elkülönülni a cselekvő és segítő kéz 
                            használata, kezd nyilvánvalóvá válni a 
                            kézhasználat  aszimmetriája 
3-3,5-4 év: nagyon szeret ollóval vágni, most van itt az ideje, hogy
                   kézhasználatának megfelelő ollóról 
                   gondoskodjunk a számára.
4- 4,5 év: rajzolás közben három ponton fogja, támasztja a ceruzát,
                rajzán megjelennek az első ferde vonalak.
                Ha 4 éves kor körül bizonytalan a kézhasználat, akkor
                 szakembertől (logopédustól) érdemes tanácsot kérni, 
                 mert a lateralizációs bizonytalanság szenzomotoros 
                 fejlődési zavarra utalhat.

 Ha a gyermek váltogatva, instabilan használja két kezét, rontja a cselekvő, ügyesebb segítő kéz funkciójának kialakulását. (Ayres)

Átszoktatás esetén/ kialakulatlan dominancia esetén:
a balkezesek, jobbkezes írása túlterheli az agy bal féltekéjét, a jobb félteke viszont egyidejűleg gátlás alá kerül. A két agy-fél normális együttműködése lehetetlenné válik, időnként kimaradások következnek be, melyet elsődleges zavaroknak nevezünk. Ezek főként nehéz helyzetekben, váratlanul jelentkeznek, és az érintett gyermekek teljesítőképessége bizonytalanná válik.  
  

Proetz-kezelés
 

Proetz-kezelés Magyarországon

Magazinok és internetes fórumok orvosi rovatait olvasgatva, betegtársakkal vagy gyermekes szülőkkel beszélgetve gyakran kerül megemlítésre a Proetz-kezelés –  a köznyelvben „pröccölés” – , mint a melléküreg-gyulladás egyik szelíd és hatékony gyógymódja.

Mivel Magyarországon ez a kezelés részletesen nem szerepel az ún. szakmai protokollban, így azt viszonylag kevés helyen és néha a névadó professzor útmutatásaitól eltérően végzik, és a módszerről szóló leírások és beszámolók is igen változatos tartalmúak.
A pontos tájékozódás érdekében érdemes tehát visszanyúlni a tiszta forráshoz, Arthur W. Proetz 1931-ben megjelent alapművéhez.

Arthur W. Proetz a múlt század első felében praktizált Amerikában, St. Louisban. 1919-től 1954-ig a Washington Egyetem fül-orr-gégész professzoraként, korának neves, elismert szaktekintélye volt a tengerentúlon.  A húszas években dolgozta ki módszerét, amely az orrmelléküreg betegségek diagnosztikájában és kezelésében igazi újdonságot jelentett. A témában írt átfogó munkáját elolvasva – úgy vélem – mind szakmai, mind emberi kvalitásait tekintve Proetz professzor példaképe lehet bármelyik ma élő fül-orr-gégész doktornak. Rendkívül alapos anatómiai, élettani és fizikai tanulmányokkal igazolja módszere helyességét, de közben – számomra nagyon szimpatikus módon – végig megtartja kritikai szemléletét és szerénységét a témával kapcsolatban. A nevével fémjelzett kezelési módszer bekerült az amerikai fül-orr-gégészek „eszköztárába”, és a mai napig alkalmazzák azt.

Mi a Proetz-kezelés lényege?

A szerző az eljárását „helyettesítéses módszernek” (displacement method) nevezte, ami jól kifejezi annak lényegét: élettani sóoldattal helyettesíteni és ezáltal kiszorítani a melléküregekben összegyűlt váladékot. Az ismert fizikai összefüggésnek (Boyle-törvény) megfelelően, miszerint azonos hőmérsékleten a gázok térfogata és a nyomása fordítottan arányos, az orrüregen keresztül alkalmazott vákuum hatására a váladékkal telt melléküregekben megszorult levegő kitágul, majd ennek eredményeként kipréselődik onnan, és helyére az orrba előzőleg beletöltött élettani sóoldat kerül. Az ily módon felhigított váladék könnyebben ürül a melléküregekből. Hogyan zajlik a kezelés? A kezelés alatt a páciens hanyatt fekszik, kissé hátralógatott fejjel. Az egyik orrnyíláson keresztül néhány ml folyadékot adagolunk az orrüregbe, amelyet a melléküregből ürülő váladékkal együtt a másik orrnyíláson keresztül visszaszívunk egy tompa végű szívó segítségével. Az orrnyílások cserélgetésével ezt az öblögetést 5-6 percen keresztül végezzük. Az eljárás teljesen fájdalmatlan, amely felnőtteknél és gyermekeknél egyaránt alkalmazható. A kis páciensekkel a kezelés alatt beszélgetni, mesélni vagy énekelni szoktunk, amitől rendszerint hamar oldódnak.

Miért különösen érdekes a Proetz-kezelés napjainkban is?

Könyve megírásakor Proetz professzor még nem ismerhette az antibiotikumokat, tehát ezek bevetése nélkül kínált megoldást az orrmelléküreg gyulladások kezelésére. Az azóta eltelt évtizedek alatt elárasztottak és - tegyük hozzá – elkényeztettek bennünket az antibiotikumok. Ma már e népszerű és sokak által mindenhatónak hitt gyógymódnak a hátrányait is látjuk (antibiotikum-rezisztencia, fokozódó allergiahajlam, stb.). A lehetséges kockázatoktól függetlenül is vitatémát jelent a fül-orr-gégészek között, hogy indokolt-e antibiotikumot adni arcüreggyulladásra? A válasz egyértelmű „nem”  annál a betegnél, aki ebből már akár többfélét is beszedett egymás után, de panaszai nem enyhültek. Ilyen esetben mérlegelendő a Proetz-kezelés alkalmazása. Azok számára is ez a szelíd módszer az alternatíva, akik elzárkóznak az arcüreggyulladás felszúrással történő öblögetésétől. Dr. Juhász Zsuzsanna Fül-orr-gégész és allergológus

A ringatás, mint fejlesztés

A ringatás, mint fejlesztés

Minden akkor fejlődik, ha működésben tartjuk, valamint feladatokkal látjuk el.

Az idegrendszer is akkor lesz tökéletes, ha az első pillanattól foglalkoztatjuk és minden receptor megkapja azokat az impulzusokat, amire létrejött.

A ringatás az anyaméhre emlékeztető, nyugtató hatású. Fejleszti a vesztibuláris (egyensúlyi)  rendszert.

Ez a rendszer központi szerepet játszik a gyermek idegrendszerének fejlődésében.

A függesztett bölcső tehát

·  Az anyaméhbeli állapotra emlékezteti a csecsemőt, ami kifejezetten kellemes a csecsemő számára

·  Nyugtató hatású a benne való enyhe ringás, tapasztalatok szerint kevesebbet sír a ''bölcsős'' baba

·  Fejleszti a vesztibuláris (egyensúly) rendszert

·  A korai mozgásfejlődést segíti, ami a későbbiek során biztosabb járást eredményez

·  Fejleszti a reflexeket

·  Megfigyelések szerint a függesztett, ringó bölcsőben nevelkedő babák ügyesebbek, nyugodtabbak, mint a rögzített felületen (talpas bölcső, kiságy) nevelkedett társaik

·  A függesztett, szabadon ringó bölcső korai fejlesztésre alkalmas eszköz 

Fejleszti az agy érzékelő képességét az illat, az íz, a látvány, a hang,

a bőrünket érő ingerek hatása és a mozgás. Ezért nagyon fontos, hogy mindegyikből bőségesen juttassunk gyermekeinknek már az első pillanattól kezdve.

Ezért (is) fontos, hogy anyatejjel tápláljuk, hiszen az anya étkezésének változatossága megjelenik a tejben is,amit a kisgyermek is érez.

 A szemen keresztül az alak, a forma, a fény és sötét árnyalatai és a szín változatossága is rendkívül jelentős az idegrendszer fejlődéséhez, de a hangok ereje, színe, ritmusa, hangulata is nagyon befolyásolja az agy későbbi teljesítményét.

 Nem elhanyagolható a bőr érzékelése sem, hiszen tudjuk, hogy a test válaszol azokra a hatásokra amik érik.

Gondoljunk arra, ha fáj valami, vagy ha kellemes a simogatás. 

Ugyanúgy fontos a mozgás, az első napoktól a mozgatás. Ha a belső fülben folyamatosan képződnek ingerek, az agynak könnyebb megtanulnia a test egyensúlyának az érzékelését, erre szolgál a ringatás.

Ne sajnáljuk gyermekeinktől az öleléssel együtt járó dúdolást és ringatást.

         És innen már adódik is a kérdés: Azok a gyermekek, akik idejük nagy részét (járóképességük ellenére) gyermekkocsiban töltik, miért lesznek mozgásukban esetlenek, járásukban bizonytalanok? Hány olyan "nagy gyereket" látunk kocsiban tolni az utcán, vagy az üzletekben, esetleg leszíjazva, akinek tipegnie kellene?

 Fejlesztési lehetőségek 0-3 éves korig

Ahhoz, hogy gyermekünk fejlődését tudatosan segítsük, nem kell bonyolult feladatokat végrehajtatni vele. A gyerekek már születésüktől készek arra, hogy tanuljanak, természetüktől fogva kíváncsi lények, és motiváltak arra, hogy felfedezzék a környező világot. Rajtunk múlik, hogy ezt a természetes kíváncsiságot megőrzik-e a későbbiekben.

Az élet első három évében több trillió összeköttetés alakul ki az agysejtek között, így a baba kapcsolatai és tapasztalatai ezekben az években nagyban meghatározzák, hogyan fejlődik az agya. Ha a baba a jókedvet összekapcsolhatja a tanulással, és azokkal a személyekkel élheti át a mindennapi élményeket, akikben megbízik és akiket szeret, gyorsan tanul.

Ne feledjük azonban, hogy minden gyermek a maga tempójában és sajátos módján fejlődik.

A következő módszerekkel segíthetjük gyermekünk fejlődését (életkor szerinti bontásban olvashatsz erről, lapozz tovább a lap alján, ha nagyobb a gyerkőcöd): 

Már a pocakban

·         Simogassuk a hasunkat. Ez ellazít bennünket is, csökkenti a feszültséget, és a baba már nagyon korán érzi.

·         Relaxációval, masszázzsal csökkentsük a bennünk felgyülemlett feszültséget, stresszt. A baba érzi, hogy idegesek vagyunk, szorongunk valami miatt, és ez kihat a fejlődésére.

·         Kényelmes testhelyzetben próbáljunk ellazulni, és elképzelni odabenn a babát, mit csinálhat, hogy érzi magát. Ez erősíti a kötődést.

·         Énekeljünk neki, hallgassunk zenét.

·         Beszéljünk hozzá sokat, akár hangosan, akár gondolatban. Meséljünk a családról, a lakásról, ahová érkezni fog.

·         Tornázzunk, sétáljunk, táncoljunk.

·         Ha már nagyobb, és megmozdul, ütögessük meg picit a pocakunk, és figyeljük, válaszol-e. Jó játék!

·         A hátához közel tegyünk hideg- és melegvizes borogatást (vattapamacs v. palack), így könnyebben alkalmazkodik szülés után a hőmérséklet csökkenéshez.

·         A zuhanyrózsát irányítsuk a hasunkra. Érzi a rezgést, ez is stimulálja az idegrendszerét.

·         Mozgassunk fényforrást a hasunk közelében. A baba a fény felé fordul, így a mozgását is fejlesztjük.

·         Hintázzunk hintaszékben. Az egyensúlyi szervén keresztül így hatunk az idegrendszerére.

·         Töltsünk sok időt a párunkkal, beszélgessünk a babáról, a babával.

·         Szülés előtt egy pár héttel meséljünk neki arról, hogy el kell majd hagynia a kuckóját, de biztosítsuk arról, hogy utána is mindig vele leszünk és vigyázni fogunk rá. Próbáljuk meg elképzelni a szülést az ő szemszögéből is. Gondoljunk pozitívan a szülésre: végre látni fogjuk a kisbabánk és a karunkban tarthatjuk! 

SSzületéstől 1 éves korig

 

·         Beszélgessünk vele sokat! Fontos, hogy tisztán, érthetően beszéljünk, nem kell gügyögnünk hozzá. 6-9 hónapos korában már több szótagot is összekapcsolhat (pl. ba-ba), ezeket megismételve jelentést csatolhatunk a szótagokhoz. Mondókázzunk, énekeljünk neki, az én kisbabámat egyszerűen elbűvölik a versek. Imádja pl. a Sss-sssz, beh sok súly... kezdetű hangjait (Illyés Gyula: Mozdony) vagy csak ha mássalhangzókat sorolok hosszan ejtve neki. Tapasztaljuk ki, mit szeret leginkább.

·         Már újszülöttnek is mutathatunk fekete-fehér ábrákat, melyeket élvezettel szemlél (ekkor még a látás nem tökéletes, de ezek serkentik a fejlődést).  Mozgassunk a szeme előtt tárgyakat, hogy követhesse a szemével, később az egész fejével.

·         Már ekkor is adhatunk a kezébe könyvet, hadd fedezze fel a maga módján. Ez lehet akár textilkönyv is, vagy műanyag, vagy leporelló, vastag lapokból, amelyeket meg is rághat. Ekkor még az egyszerű könyvek a megfelelők, színes képekkel, olyan dolgokról, melyeket ismer. Engedjük, hogy a saját módszerét alkalmazza, még ha fejjel lefelé tarja is a könyvet.

·         Adjuk a kezébe különböző alakú, színű tárgyakat. Beszéljünk arról, miket csinál vele.

·         Játsszunk vele bújócskát (takarjuk el a kezünkkel az arcunk), vagy takarjuk le az ő arcát egy puha ronggyal, vagy textilpelenkával. Kérdezzük meg tőle, "hol a baba?", aztán húzzuk le a rongyot, és mondjuk, 'itt van!". Ezek a játékok segítik a "tárgy-állandóság" tudatosítását, azaz, hogy egy tárgy vagy személy akkor is létezik, ha ő nem látja.

·         A mindennapi tevékenységeket is kihasználhatjuk, pl. fürdés közben megtanulhatja, hogy a pohár vagy flakon tele van, üres, vagy a "be" és "ki" kifejezéseket. A kacsa fenn marad a víz színén, azaz úszik, lebeg, más tárgyak pedig elsüllyednek.

·         Segítsünk abban, hogy megtanulja megnyugtatni magát. Ezt úgy érhetjük el, hogy nyugodtak maradunk, amikor ő elveszti az önuralmát. Ettől biztonságban érzi magát és hamarabb megnyugszik. Ismerjük meg, mi a legegyszerűbb módja a megnyugtatásának, egyes babákat a testi kontaktus nyugtat meg (pl. ringatás, ölelés), másokat inkább le kell tenni egy kicsit. Énekelhetünk neki. Próbáljunk ki több módszert, nézzük meg, melyik a leghatásosabb. Figyeljük meg, mit próbál kommunikálni a mozdulataival.

·         Mondjuk el és mutassuk meg neki, mi az, amit csinálhat, ne csak tiltsunk. Ha dobál, adjunk neki egy üres vödröt, vagy dobozt, hogy abba dobáljon, vagy adjunk a kezébe olyan tárgyakat (pl. rongylabda, ping-pong labda, papírgalacsin), melyekkel nem tehet kárt a berendezésben.

·         Fontos, hogy biztonságban érezze magát. Reagáljunk a sírására, játsszunk, beszélgessünk vele, ez mind azt tudatja, ő fontos nekünk és szeretjük, és segít az önbizalom kialakításában. Segítsük inkább egy-egy feladat végrehajtásában, mint egyszerűen megcsináljuk helyette.

·         Legyenek előre látható események a napirendjében (pl. alvás, evés, fürdés), melyekről tudja egy idő után, hogy következnek. Ez is a biztonságérzetét növeli. Nem kell mindennek percre pontosan ugyanakkor történnie minden nap, de legyenek fogódzók, napról napra ismétlődő események.

·         Hagyjuk, hogy egy-egy cselekvést annyiszor ismételjen, amennyiszer ő akarja. Ezzel is gyakorlatot szerez.

·         A játék a legfontosabb eszköze a fejlődésnek. Nincs szükség drága, divatos játékokra. A szülő a baba legkedvesebb játéka. Játék közben fontos a biztonság. Ereszkedjünk négykézlábra hozzá, a földre, és nézzük meg, mi az, amit elér és veszélyes lehet rá. Rakjuk el ezeket a tárgyakat, így megspórolhatunk egy csomó tiltást.

·         Hallgassunk vele különböző műfajú zenét és táncoljunk rá. Énekeljük a kedvenc dalát. Ne törődjünk a hangunkkal, neki a miénk a legszebb.

·         Nincs szükségünk elektronikus ketyerékre a játékhoz. Műanyag edények, fakanál, alátét, párnák, melyekből tornyot rakhatunk, később régi ruhák, melyeket magára aggathat, építőkocka, könyvek a legjobb játékok. Bármi megteszi, ami nem veszélyes gyermekünkre és leköti a figyelmét.

·         A mozgás nagyon fontos szerepet játszik nem csak a testi, de az intellektuális fejlődésben is. A mozgás is legyen része a napi játéknak. A kicsiknél ez jelenthet annyit, hogy nyúl a játékért, később átfordul, ül, mászik, feláll és jár. (Azonban abban, hogy ezek mikor jelennek meg gyermekünknél, nagy eltérések lehetnek.) Tegyük hasra is játék közben. Akár mi is lefekhetünk vele szemben, és így játszhatunk "bújócskát". Utánozzuk az ő mozgását. Táncoljunk, miközben a karunkban tartjuk. Játsszunk ölbéli játékokat, melyekhez mozgás társul. Később, ha már mászni és járni tud, tegyünk az útjába nagy dobozokat, melyeken keresztül mászhat, párnákat, melyeken áthaladhat, vagy kikerülheti. Adjunk neki különböző méretű, anyagú labdákat, melyeket eldobhat, rúghat, elkaphat, guríthat.

·         Játsszunk a tükör előtt! Végezzünk különböző mozgásokat, vágjunk arcokat, vigyük közel a babát, hadd fogdossa meg a tükröt. Tulajdonképp bármit csinálhatunk, jó móka!

·         Hagyjuk, hadd fogdossa, tapogassa az arcunk, ha már képes erre.

·         Tornázzunk játékosan, mozgassuk a baba lábát: hajlítsuk, nyújtsuk, csípőben körözzünk vele - csípőlazítónak is jó, és jó móka, ha még énekelünk is hozzá.

·         Finoman csiklandozzuk, puszilgassuk a testét - legjobb pelenkázáskor, vagy fürdés előtt, amikor csupaszon van.

·         A lakás különböző helyiségeiben mutassunk rá a tárgyakra és nevezzük meg őket.

·         Séta közben beszéljünk arról, amit lát. 

1 2 éves korban

·         A beszélgetés továbbra is fontos. Mutassunk rá tárgyakra és nevezzük meg őket. Kérdezzünk rá, mi az, majd várjunk pár másodpercet a válasszal. Így gyermekünknek is lehetősége nyílik a válaszra, ha tudja azt. Kutatások igazolták, hogy azoknak a gyerekeknek, akikkel a szülők sokat beszélgetnek, nagyobb a szókincsük (logikus, nem?).

·         Olvassunk, nézegessünk könyveket együtt. Hadd tartsa ő a könyvet. Mutassunk rá a képekre, miközben olvasunk. Kérjük meg, mutasson rá a házra, kutyára, stb. A történetekkel együtt megtanulhatja a különböző fogalmakat (fel-le, kicsi-nagy, színek stb.). Ha több szereplő van a történetben, változtassuk el a hangunk a párbeszédek során. Máskor hagyjunk ki szavakat, hogy ő mondja ki őket. A főszereplő neve helyett mondjunk mást, hadd javítson ki minket. "Rendes" könyvet hamar megtanulhat szépen lapozni, tépés nélkül, ha előveszünk egy régi könyvet, amelyet nem sajnálunk annyira, és bekasírozzuk átlátszó öntapadós fóliával a lapjait.

·         Építsünk együtt! Lehet Lego, fakocka, színes egymásba is rakható poharak, bármi, ami egymásra pakolható.

·         Hagyjuk, hadd ismételjen el egyazon cselekvéssort, amennyiszer csak akar.

·         Játsszunk a homokkal a játszótéren (akár sárral, ha elviseljük, hogy jó koszos lesz...), fürdéskor a vízzel, úsztassunk kacsát, töltsünk meg flakonokat, fújjunk szappanbuborékot. Lényeg a móka!

·         Ha tiltunk valamit, indokoljuk meg, ne csak annyit mondjunk, hogy "nem!". Próbáljuk a tiltást pozitívan megfogalmazni (pl "inkább ezt", "ne siess" helyett "lassan" stb.).

·         Ne oldjuk meg helyette a problémákat, inkább segítsük, hogy egyedül tegye meg. Tegyünk javaslatokat, ahelyett, hogy megtesszük helyette, amit szeretne, de nem megy. Ezzel is önbizalmát növeljük.

·         Mondókázzunk, énekeljünk sokat! (Irodalom a Könyvek menüpont Dalok, mondókák, versek címszava alatt!) Táncoljunk különböző műfajú zenére. Hangszert is adhatunk a kezébe, hadd fedezze fel (persze ne a legdrágábbat...).

·         Fessünk, színezzünk, gyurmázzunk, játsszunk vizes szivaccsal. A házimunka közben is játszhatunk vele (adjunk neki való feladatokat), így később szívesen fog segíteni.

·         Engedjük, hogy felügyelet mellett felmásszon a lépcsőn. Sétáljunk vele sokat (lehetőleg akkor, amikor nem sietünk sehová). Ha jó az idő, hadd pancsoljon kis felfújható medencében, vagy az uszoda kismedencéjében.

·         Mutassuk meg neki, hogy kell rúgni a labdát: hamarosan ő is képes lesz megtartani az egyensúlyát rúgás közben. Adhatunk neki lábbal hajtható-lökhető "járművet" is. Engedjük, hogy szabadon járkáljon a parkban, a ház körül. Tanítsuk meg neki, hogyan kell hirtelen megállni séta közben. Hallgassunk zenét, táncoljunk együtt.

·         Legyen mindig gyermekünk keze ügyében zsírkréta és papír, néha engedjük, hogy festékes kézzel is "alkothasson". Fejezzük ki érdeklődésünket, csodálatunkat a "művei iránt". A képeket ki is állíthatjuk a konyha egy sarkában.

·         Ne erőltessük a kézpreferenciát, ha a bal kezét használja gyakrabban, hadd történjen ez a természetes módon.

·         Gurigázzunk labdával, tapsoljunk zene mellett. Gyurmából vagy agyagból formázzunk különböző alakokat. Játsszunk a kezünkkel, nyitogassuk ujjainkat, majd szorítsuk ökölbe a kezünk. Nevezzünk meg különböző tárgyakat a szobában, és kérjük meg, hogy mutasson rá.

·         Játszhatunk főzés közben az élelmiszerekkel is (rendezzünk száraz tésztát különböző alakzatokba, készítsünk só-liszt gyurmát). Ha sütünk, a kicsi is gyúrhat egy kis tésztát, majd megformázhatja. Nagy öröm, ha látja saját süteményeit a sütőből kikerülni. Játék szerszámokkal a kézügyességét is fejleszthetjük.

·         Már ebben az életkorban ügyesen bánhat a "Találd meg a helyét" fa kirakókkal. Kezdjük olyannal, amelyben kevesebb rész van, majd fokozatosan növeljük az "adagot".

·         Az egyszavas kérdéseire, mondataira válaszoljunk szókapcsolattal, egész mondattal. (Pl. ha ő azt mondja "kutya", mi válaszoljuk így: "Igen, ott a kutya.") Fejezzük ki örömünket, ha beszél, akár szavakat mond, akár rövid mondatokat alkot. Mindig nézzünk a szemébe, ha beszél hozzánk, még akkor is, ha "babanyelven" halandzsázik. Válaszoljunk neki úgy, mintha értettük volna, mit mond.

·         Hadd lapozgassa az ölünkben ülve kedvenc képeskönyvét, mutassunk rá a képekre, vagy kérjük meg, ő mutasson rá egy-egy alakra, tárgyra. Ha mégsem válaszolna, mondjuk meg, mit ábrázol a kép, azonban arra ügyeljünk, hogy ugyanolyan örömmel tegyük ezt, mintha ő válaszolt volna.

·         Mutassuk meg a testrészeket, később kérjük meg, hogy ő mutasson meg egyet-egyet.

·         Csináljuk egy kazettát vagy cd-t ismerős hangokból (pl. elhaladó autó, madarak csiripelése, csapból folyó víz stb.). Figyeljük, felismeri-e a hangokat. Később magyarázatot is fűzhetünk a hangokhoz.

·         Készíthetünk fényképekből könyvecskét, amely bemutatja a családot, a kicsi egy napját, a nyaralást stb. Nagyon fogja kedvelni. (Felragaszthatjuk a képeket egy vastagabb lapú füzetbe, vagy egy egyszerű fotóalbum is megteszi.) Később bátoríthatjuk arra, hogy a témával kapcsolatos emlékeiről, gondolatairól beszéljen.

·         Ha a kedvenc dalait énekeljük, hagyjuk befejezetlenül az utolsó sort, és engedjük, hogy ő fejezze be.

·         Játsszunk "hallgatási feladatokat": kérjük meg, hogy csukja be a szemét, figyeljen és szóljon, ha pl. egy elhaladó autó hangját hallja. Kedvenc meséjébe helyettesítsük be az ő nevét, és kérjük meg, hogy jelezze, ha a nevét hallja. Ezek a játékok fejlesztik a figyelmét és a beszéd fejlődését is segítik. A sokat hallott mesékkel egyébként is játszhatunk olyat, hogy szándékosan hibát vétünk: egy idő után biztosan kijavít majd bennünket.

·         Játsszunk olyan játékot a tükör előtt, amelyek megmozgatják az ajkakat és a nyelvet. Különböző hangokat ejtsünk ki, és nézzük meg, hogyan mozog közben a száj.

·         Emeljük fel a kicsit az ablakba, és beszélgessünk arról, amit lát.

·         Játsszunk a vízzel, öntögessünk műanyag csészékbe vizet. 

23 éves korban

·         Mutassuk meg neki, hogy kell páros lábbal ugrani, elrugaszkodni a földről. Nem könnyű feladat, de nagyon élvezetes a kicsiknek. Játsszunk csiklandozós játékot, kergetőzzünk a kicsivel. Fussunk mellette úgy, hogy fogjuk a kezét. Meneteljünk zenére. Engedjük, hogy fatuskókon, széles járda peremeken mászkáljon, hadd fejlessze az egyensúlyérzékét.

·         Nagyobb gyöngyöket, vagy más felfűzhető tárgyat is adhatunk neki, hogy fejleszthesse kézügyességét. Nagyon vigyázzunk azonban, nehogy lenyelje őket. "Gyerekbiztos" ollóval vagdoshatuk különböző papírformákat. Használjuk ki a házimunka iránti érdeklődését, engedjük, hogy megterítsen, letörölje az asztalt, kérjük meg, hogy tegye helyükre a játékait.

·         Három éves kora felé sokat tanulhat a többi gyerektől. Vigyük gyakrabban társaságba, hasonló korú gyerekekhez.

·         Mindig nyújtsunk jó nyelvi mintát. Azonban ne kritizáljuk hibás mondatait, egyszerűen mondjuk el azokat helyesen.

·         Meséljünk neki este lefekvés előtt. (Továbbra is játszhatunk a meséléssel, szereplők nevének cseréjével, szándékos tévesztéssel.)

·         Zenéljünk együtt. A játék hangszerek segítenek megszerettetni a zenét, a zenélést. Énekelhetünk is együtt.

·         Ha a tévében, videón néztünk egy műsort, beszéljünk arról, amit látott a kicsi. Feltehetünk neki egyszerű kérdéseket is a történettel kapcsolatban.

·         Játsszunk csoportosító játékot. Ruháit, játékait csoportosítsuk valamilyen szempont szerint (színek, játék típusa, pl. maci, könyv stb). Beszéljünk neki arról, hogyan lehet osztályozni a tárgyakat.

·         Beszélgessünk a rajzairól, gyurmafiguráiról, hallgassuk figyelmesen, milyen magyarázatot fűz hozzájuk.

·         Játsszunk boltosat játékpénzzel.

·         Beszélgessünk arról, ami tegnap történt vele, majd olyan témáról, amely régebben történt. Mennyire emlékszik rá?

·         Tegyünk fel neki elgondolkodtató kérdéseket: "Mi történik akkor, ha meglököd a széket?" vagy "Mi történik, ha teletöltöd azt a poharat és megpróbálod felemelni?"

·         Szétvágott képeslapból, egyéb képekből készíthetünk puzzle-t.