A vesztibuláris rendszer

Egyensúly-érzékelés és a vesztibuláris rendszer
 

          A vesztibuláris rendszer működésének révén valósul meg testhelyzetünk téri érzékelése, egyensúlyának megtartása, a szemmozgások és a fej mozgásának kiegyenlítése. A specifikus érzékesejtek a középfülben a zsákocskákban és a tömlőcskékben, valamint a három félkörös ívjárat ampulláiban találhatók. Az érzéksejtek centrális nyúlványainak összessége képezi a vesztibuláris ideget, amely a hallóideggel együtt a VIII. agyideget alkotja.

     A vesztibuláris rendszer izgalmi állapota szédülésben és nisztagmusokban (a szemgolyók ritmusos, váltakozó irányú mozgása) nyilvánul meg.

Mozgással az egyensúlyért

A gyerek első nyelve a mozgás. Csakis az a gyermek lesz képes később magasabb szintű képességek / beszéd, olvasás, írás / tökéletes elsajátítására, akinek születésétől biztosítják a megfelelő mennyiségű mozgást.
Az egyensúlyszerv fejlődéséhez elengedhetetlen a mozgás.
Az egészséges gyerekek többnyire maguktól is eleget mozognak: ugrálnak, pörögnek, forognak, hintáznak.

A túlzottan aggodalmaskodó, féltő, óvó szeretetet apró változtatásokkal tehetnénk gyermekeink érdekeit előtérbe helyező, őt támogató, segítő odafigyelésé.
       Éppen ezért félre a kényelemmel! Poroljuk le a polcról elővett nagyanyáink praktikáit rejtő titkos naplót, s próbáljuk saját hasznunkra fordítani az általuk már évtizedek óta kitaposott, jól bevált utat.
Vegyük elő a bölcsőt, hisz régen ösztönösen tudták, mi jó a gyerekeknek.
Hagyjuk szabadon mozogni!

- Ne erőltessük az ültetést, állást, járást!
- Tegyük ki a járókába vagy plédre, ahelyett hogy órákat ülne a hordozóba szíjazva.
- Ringassuk, lovagoltassuk térdünkön, dobáljuk föl!
- Hagyjuk, hadd ugráljon át pocsolyákat, hadd másszon fel egy-egy kidőlt fatörzsre, járdaszegélyre!

Mozgásfejlődést gátló tényezők:
    - Ha sokat tartjuk ölben, kézben, akkor nem tud igénye szerint szabadon mozogni
    - Segítség, tiltások: ha valamely mozgás közben valami nem sikerül, a baba sír.
Például forduláskor elakad a keze. Nem kell segíteni kihúzni a kezét, meg kell várni, hogy   maga vegye észre mi a probléma és oldja is meg. Így gyermekünk a mozgás-és a sikerélmény tanulás és a problémamegoldás élményét is átélheti.
Különböző helyzetben tartás, amire a baba önállóan még nem képes. Ilyen az állásban tartás, ülésben támasztás.

     A gyermek izomzata akkor válik elég erőssé egy testhelyzet megtartásához, ha saját maga jutott el az adott testhelyzetbe. Elégtelen izomzat mellett a gerinc és a nagyízületek fokozottan terhelődnek, ez pedig felnőttkori mozgásszervi betegségek kiindulópontja lehet.
    - Mozgások állandó javítása, az új mozgásformák idő előtti megmutatása, gyakoroltatása
    - A külső erővel függőleges helyzetben tartással elvész az a motiváció, amely a függőlegesbe
törekvést adja, így késik és nem motivált az önálló ülés, járás

      A szülők önkéntelenül is a lehető legjobbat teszik gyermekükkel, amikor lovagoltatják térdükön, plédben ringatják, hátukra kötve hordozzák kisbabájukat. Ezzel biztosítják az egyensúlyszerv fejlődéséhez elengedhetetlen ingereket. A babáknak tetszik a mozgás, széles mosollyal ösztönzik a felnőtteket: „még, még”! 
Ilyen egyszerűen működik a bonyolult felépítésű szerv fejlesztése.
Az ívjáratokból és kamrákból álló labirintus már a terhesség ötödik hónapjára működőképes. 
 
A belső fülben rejtőző helyzetérzékelő folyamatosan tájékoztatja az agyat testünk mozgásáról és mindenkori helyzetéről. Tőle tudjuk, hogy ferdén állunk vagy egyenesen, fejjel lefelé lógunk, körbe forgunk vagy egyenesen előre haladunk.
Születés pillanatától a magzati lét lebegése után érzékeli a nehézségi erőt, a fejecske mozgását. 
     Az első egy-két évben látszólag egyetlen cél hajtja a kis embert: fel akar egyenesedni, és mindent el akar érni. Ez azonban csak akkor sikerülhet, ha egyensúlyérzékelő szerve folyamatosan működik. Egyúttal minden helyzet-változás edzést is jelent a további fejlődéshez.         
       Minél gyakrabban emeli fel a baba a fejét, annál biztosabb jelentést küld az egyensúlyszerv az agynak. 
A csecsemő érzékeli a nehézségi erőt, amikor fejét leejti és amikor hempereg, valamint azt is, hogyan helyezkedik el teste a térben.
      Folyamatosan erősödnek izmai, ebből adódóan egyre jobban uralja testét. Mindez szükséges ahhoz, hogy meg tudjon fordulni, fel tudjon ülni, majd állni.
Az egyensúlyszerv nélkül nem járnánk két lábon.
 
Ha az alábbi jellegzetes tünetek közül több is jellemző a gyermekre, valami nincs rendben egyensúlyérzékével, szakember véleményének kikérése javasolt. 
 
             -         a gyermek mozgásfejlődése lassú, későn kezdett ülni, mászni, járni
             -         izomzata petyhüdt
             -         mintha félne a mozgástól
             -         gyakran és ok nélkül elesik, nekimegy valaminek
             -         gyakran elejt dolgokat
             -         egyáltalán nem, vagy épp ellenkezőleg, nagyon fél a magasságtól
             -         nehezen tanul meg biciklizni
             -         nem tud egy mozgásfolyamatot eltervezni, nem tudja, hogyan kezdjen el valamit és                   mit tegyen utána
             -         nem érzékeli helyesen testét a térben