Óvónéni tanácsai az iskola kezdésre

Könnyedén az iskolába! - Jó tanácsok elsős gyermekek szüleinek Óvónéni tanácsai

Nagy esemény ez az egész családnak, új élet, új időbeosztás. Többet nem lehet 9 felé beérni az oviba, ebéd után szunyókálni, délután csak a dínókról beszélgetni. Ez után korán kelünk, tízórait csomagolunk és egymás után többször is számbavesszük, hogy vajon mindent eltettünk, meg- és aláírtunk, befizettünk, megjegyeztünk. Előbb-utóbb belerázódik az is, akinek első gyermeke lesz most elsős. Hogy ezt segítsük, álljon itt néhány jó tanács az iskolakezdéshez, sokféle játéktevékenység ötlettára a teljesség igénye nélkül. 

Mikor iskolaérett gyermeke?

Testi fejlettség:  Hatéves korra egy átlagos gyerek kb. 120-130 cm, és 20-22 kg. Eltérések lehetnek, de ha a szükséges fizikai erő nincs meg, felmerül a kérdés, bírja-e a gyerek az iskolával járó megnövekedett terhet. Tapasztalat szerint a kisebb súlyú gyerek fáradékonyabb, teljesítménye hullámzóbb.

A második alakváltás jele a fogváltás. Ez tájékoztatást ad az idegrendszer érettségéről is. A második alakváltás a gyerek számára megterhelő, nem jó, ha ez egybeesik az iskolakezdéssel.

A cipőfűző megkötésének a tudása csak részben gyakorlás függvénye (finommotorika, téri tájékozódás, vizuális megfigyelőképesség).

Papírból készíthetünk cipőt, amit valódi cipőfűzűvel kell megkötni.

Egészséges, ép érzékszervek: Az írás, olvasás tanulásához elengedhetetlen a jól működő látás, hallás. Érzékszervi fogyatékosság esetén sokkal nehezebb a tanulás.

Eszközkezelés, ceruzafogás: A helyes ceruzafogás megsegíti a vonalvezetést. Helytelen ceruzafogással sokkal nagyobb erőfeszítést jelent az írás. Nehézségei igazán akkor jelentkeznek, amikor az írás mennyisége megnövekszik

.

Mozgás: Nagyon fontos az elemi mozgások összerendezettsége. Ezek a mellúszás, kúszás, mászás, lábujjhegyen járás, sarkon járás, külső talpélen járás, guggoló járás, szökdelések, fejemelések háton, hason. Ezek pontatlan, hibás végrehajtása az idegrendszer éretlenségét jelenti. A tanulási nehézséget akár 70 százalékban okozhatják.

Szintén idegrendszeri rendellenességre utal az egyensúlyérzék bizonytalansága, ez  figyelemkoncentrációs és magatartási zavart okozhat.

Fontos a finommozgások fejlettsége is.

A vállöveknek, csuklónak, ujjaknak mozgékonynak, függetlennek kell lenniük. Ez előfeltétele az írástanulásnak. Jó tudni, hogy a beszédmozgás is finommozgás.

Átlag szülő nem gondol arra, milyen fontos szerepe van a keresztcsatornák jó működésének. Ennek az a szerepe, hogy a gyermek egymástól függetlenül tudja mozgatni a végtagjait. Ha nem történt meg a függetlenedés, a gyermek nem csak a kezével ír, hanem sokszor a lába, nyelve, egész teste követi az írásmozgást. Az akaratlan mozgások pedig nagyon fárasztják a gyermeket, egyszerűen elfárad az írástól.

Testséma: Nagyon fontos, hogy ismerje saját testét, méghozzá biztonsággal. Bizonytalan testséma a világban való tájékozódást is bizonytalanná teszi.

Dominanciák: Fontos, hogy az iskolába kerülő gyermek kialakult dominanciával rendelkezzen. A nem megfelelő kézzel történő írástanulás súlyosabb esetben beszédzavarhoz is vezethet. A dominanciák akkor hibátlanok, ha azonos oldalra esnek. Az ellentétes oldali lábhasználat pl. gyakran jár együtt a számolási készség gyengeségével.

Az ellenoldali szem használata átállíthatja a kezet. Az ilyen gyerekek gyakrabban olvasnak visszafelé, felcserélnek betűket, akár szótagokat. Lassúbb a szövegértés, és a szövegre való emlékezés. A füldominancia akkor jó, ha domináns kéz oldalára esik. Az ellenoldali fül használata eredményezhet pontatlan és lassúbb beszédhallást, ritmus gyengeséget.

Szem, szem-kéz koordináltság: Ha a két szem koordinálatlanul mozog, vagy nehezen fixál, az olvasás, és az írás megtanulását nehezíti. A szem-kéz koordinálásra van szükség akkor, amikor a vonalrendszerben kell elhelyezni a betűket.

A szakember szerint éretlenségénél fogva a hatéves gyermek még alkalmatlan arra, hogy a szűk vonalrendszerben, a vékony ceruzával szépen tudjon írni. "Az úgynevezett kézközépcsont csak kb. 10-12 éves korra éri el a teljes érettségi fokát. Vagyis amikor a jól szervezettnek mondott oktatási rendszerünk megköveteli, hogy a gyermek 6 éves korában megtanuljon írni, arra kényszerít, hogy erőszakot vegyünk a természet rendjén" 

Térérzékelés: 
 A beiskolázás előfeltétele a jó térérzékelés. Bizonytalan térérzékelés a gyermek nyugtalanságát okozhatja. Egész személyisége bizonytalanná válhat. Indokolatlan félelmei lehetnek, ami akár agresszióban nyilvánulhat meg.

A térirányok felismerése térben és síkban elengedhetetlen feltétele az írás, olvasás megtanulásának.

Reprodukáló képesség térben és síkban előfeltétele annak, hogy a gyermek le tudja utánozni, másolni a látott mozdulatot, térbeli konstrukciót, vagy a síkban alkotott mintát. Ennek hiányában képtelen lesz önállóan dolgozni. Képtelen lesz átfordítani a tanítói utasítást, mintát. Mint tudjuk ugyanis, a tanulás egyik legfontosabb útja az utánzás, másolás.

Soralkotás, sorritmus folytatása: az írástérben és időben meghatározott rend, szabály szerint alkotott sor. Az olvasás egy betűsor dekódolása. Vagyis a soralkotás képessége nélkül lehetetlen megtanulni írni, olvasni.

Az iránykövetés képessége azt jelenti, hogy a gyermek keze képes legyen a gyors, hirtelen irányváltoztatásra. Vizsgálat tárgyát képezi az is, hogy a gyermek számára melyik a természetes irány. Az, hogy balról jobbra haladva írunk, olvasunk, megállapodás kérdése, nincs köze a természetességhez. Nem biztos, hogy a gyermek számára magától értetődő ez az irány. Ezt meg kell tanulnia.

Alak-háttér: A fontos információk kiválasztásához szükséges a biztos alak-háttér megkülönböztetés. Azért kell, hogy a gyermek el tudjon vonatkoztatni a zavaró körülményektől, meg tudja különböztetni az alakot a háttértől. Ennek hiánya okozza a figyelem elterelődését, elvonja a figyelmet az olvasott szövegről, tekintete ugrál a sorok között.

Gestalt látás: Az olvasástanuláshoz szükséges ez a képesség. Ettől függ, hogy a gyermek tudja-e a részeket egészként értékelni, a betűsort szóként felfogni. Fejletlensége okozza az összeolvasás nehézségét.

Alak, forma, szín és nagyságállandóság: A betűfelismeréshez, olvasáshoz szükséges képesség. 

Fejletlensége okozza, hogy a gyermek nem tudja megkülönböztetni, megfeleltetni a kis és nagybetűket. Nem tud nyomtatottról írottra átfordítani.

Mint tudjuk, minden hangnak négy betűalakját kell megjegyeznie, és ezek a betűalakok előfordul, hogy nem is hasonlítanak egymásra. Ezen képesség hiányában ez lehetetlen lenne.

Azonosság felismerése a betűfelismeréshez szükséges. Ez teszi lehetővé, hogy különböző szövegkörnyezetben is felismerje a betűket.

Különbözőség felismerése szintén a betűfelismeréshez szükséges. Fejlett megkülönböztető képesség nélkül nagyon nehéz az olvasás, írás megtanulása. Hiánya betűtévesztést, helyesírási nehézséget okoz.

Auditív megkülönböztetés: Ez jelenti az egyes hangok elkülönítésének képességét, az időtartam meghallását, a zöngés-zöngétlen hangok megkülönböztetését. Hiánya nehezíti az írás-olvasás megtanulását. Komoly helyesírási nehézséget okoz.

Analizálás-szintetizálás: Előfeltétele az olvasás, írás megtanulásának. Azt jelenti képes- e a gyermek hangokra bontani a szavakat, és a hangokból képes-e szavakat összerakni. Hiánya gyenge olvasást, írást, helyesírási nehézséget eredményez.

Átfordítási képesség: Ez az a képesség, amikor az egyik érzékelési síkon szerzett ismeretet egy másik érzékelési síkon reprodukáljuk. Amikor a látott, hallott, tapintott, vagy emlékképek formájában tárolt ismereteket képi formában jelenítjük meg, vagy egy jelsorral; az írással. Átfordítás az is, ha elmondjuk, amit látunk, hallunk, tapintunk. Hiánya nagy nehézséget okoz a tollbamondásnál, vezethet írásképtelenséghez, rajzolási képtelenséghez, szóbeli felelet nehézségéhez.

Általános tájékozottság: Egy hat éves gyermeknek illik tudni a nevét, szülei nevét, lakhelyét, születési évét, szülei foglalkozását. Széleskörű ismeretekkel kell rendelkeznie az őt körülvevő világról. Életkorának megfelelően el kell tudni helyezni magát időben, társadalmi környezetben. Ismernie kell az évszakokat, napszakokat, napokat, és azok változásait.

Beszédkészség: Iskolakezdésre tökéletesen kell ismernie az anyanyelvét. Árnyaltan, összefüggően és grammatikailag helyesen kell megfogalmaznia érzelmeit, gondolatát. Egy adott képről, összefüggő mondatokban kell beszélnie

Gondolkodás: A megfelelő szintű fogalmi gondolkodás előfeltétele az iskolai életnek. Ekkora már spontán el kell végeznie az elemi gondolkodási műveleteket. Ha gondolkodásmenete nem logikus, vagy nem tudja elvégezni az elemi gondolkodási műveleteket, mint pl. összefüggések felismerése, következtetések levonása, elemi logikai műveletek, ítéletalkotás, felmerül az értelmi fogyatékosság gyanúja.

Problémamegoldó gondolkodás: Fejletlensége megnehezíti az írás, olvasás tanulását, a beilleszkedést. Képtelen lesz az önálló munkára.

Az emlékezet: A tanulásban elengedhetetlen az emlékezet megfelelő szintű fejlettsége. Szükséges a bevéséséhez, feladattartáshoz. Ehhez a következőkre van szükség:

Vizuális emlékezet:

- mechanikus

- késleltetett

Auditív emlékezet:

- mechanikus, szó, szám

- késeltetett

- hosszú távú

- ritmus emlékezet

Bármelyik emlékezetfajta nem megfelelő működése nehezíti a tanulási folyamatot. Hiányosságai lehetetlenné teszik az ismeretek rendszerré szerveződését, ennek hiánya meggátolja az alkotó felhasználást.

Figyelem: A jól rögzíthető és tartós figyelem a feltétele a tanulásnak. A nehezen rögzíthető, könnyen elterelhető, megtapadó figyelem nehezíti, esetleg lehetetlenné teszi az ismeretszerzést. Másodlagos tünetként jelentkezhet a súlyos magatartási és beilleszkedési probléma.

Emberrajz: 10-12 éves korig összefüggést mutat az IQ fejlődésével.

Feladattudat, feladattartás: Iskolai munka elengedhetetlen része. Az iskolaérett gyermek megérti, hogy vannak kötelességei, aminek akkor is eleget kell, hogy tegyen, ha nincs hozzá kedve, fáradt, vagy inkább játszana. Ha ez nem alakul ki, nehéz lesz az iskola, nyűg a tanulás.

Jó kudarctűrő képesség: Nélkülözhetetlen a tanuláshoz. Tudja elfogadni, hogy előfordul, hogy valami nem sikerül elsőre. Lássa be, hogy hibázhat, és ne veszítse el türelmét, ne adja fel a próbálkozást. Tanulja meg, a hibázás a tanulás útja.

Felnőttekhez való viszony: Fontos, hogy bizalommal forduljon a felnőttekhez, ha segítségre van szüksége. A szembeszegülő gyerek megnehezíti helyzetét az iskolában.

Néhány pontba összeszedve, mire figyeljünk az iskolakezdéskor:

1. Az újdonsült iskolás tegnap még óvodás volt. Ne várjuk el tőle, hogy egy csapásra betagozódik az oktatási intézmény rendjébe.

Az első időkben az újfajta élményektől, a más jellegű tevékenységtől még nagyon el fog fáradni, ezért ha hazaér, biztosítsuk számára a nyugodt légkört, és a megfelelő mennyiségű éjszakai alvást.

2. Attól, mert iskolás lett, még kisgyermek maradt. Ne feledkezzünk el róla, hogy az ő közege még a játék, a mozgás és a mese.

Ne gyötörjük otthon is a sok gyakorlással ezeknek a fontos tevékenységeknek a rovására.

Este meséljünk neki mindennap, ezzel az iskolai készségeit is fejlesztjük!

Lehet, hogy átmenetileg még jobban igényli a testi közelségünket is, ne habozzunk ölbe venni. 

3. Drága füzetek, mappák, Dínós és Hello Kittys kutyafülék helyett inkább egy dologra költsünk többet: legyen jó minőségű grafit és színes ceruzája.

Ezekből a legjobb a vastag, háromszögletű, vagy sokszögű.

A Faber-Castell ceruzákon csúszásgátló pöttyök is vannak, ezek még jobbak. Jó szolgálatot tehet a ceruzafogó, ebből is van már többféle, legjobbnak a kis gombóc alakúak három bemélyedéssel az oldalukon. A kisgyermek kezében a csontok és izületek csak fokozatosan érik el az íráshoz szükséges fejlettséget. Így természetes, ha nem minden gyereknek megy még úgy, mint a karikacsapás. 

4. A szülő elsősorban maradjon szülő, ne változzon át tanító nénivé! Otthon mindig dicsérje és bátorítsa a gyermek jó próbálkozásait.

Ne radírozzák ki hetvenhetedszer is a krumpli alakú karikákat!

Attól nem lesz jobb. Rajzoljanak inkább nagyban: újságpapírra, kinyomott tubus kézkrémbe, tálcára szórt búzadarába.

Ettől hamarabb kerek lesz a kör, egyenes a vonal. 

5. Tartsanak kapcsolatot a tanítóval! A gyermek fejlődése közös ügy, közös érdek. Együtt többre jutnak! A problémákat érdemes azonnal jelezni és közösen keresni a megoldást. A tanítónak fontos tudni, ha a gyermekkel valami történt az iskolán kívüli életében, ne várjuk el, hogy gondolatolvasóként rájöjjön, hogy miért rosszkedvű esetleg a gyerek, miért szomorkodik, miért nem tud figyelni, vagy éppen miért türelmetlen, agresszív társaival.

6. Segítsük a gyermeket a saját dolgainak elvégzésében, felszerelése rendben tartásában! Jó, ha ebben minél hamarabb önálló. Ez nem azt jelenti, hogy elsőben teljesen rá lehet ezt bízni, de felügyelettel egyedül is sok mindenre képes. Ezzel magabiztosabb lesz, ami a társakkal való kapcsolatában, közösségi életében sem hátrány. 

7. Mindig hallgassuk meg, amit az iskoláról mesél. Bátorítsuk a tanuláson kívüli tevékenységekben való részvételre, a többi gyerekkel való kapcsolatteremtésre. A "mi újság?" , "mi volt ma az ebéd?" kérdések helyett próbáljuk meg megtudni, hogy érezte magát, milyen volt a napja, hogyan élte meg.

Ha esetleg panaszkodik, másokat vádol konfliktusaiért, legyünk óvatosak! Hallgassuk meg, higgyük el érzéseit, érdeklődjünk a részletekről, biztosítsuk őt, hogy segítünk, de ne adjunk igazat elítélő szavai hallatán addig, amíg nem kérdeztük meg a tanítót is a történtekről. A gyermek nem hazudik! Az érzései, amikről beszámol, mindig igazak az adott pillanatban! De az események elbeszélésében lehet „torzítás” saját maga védelme érdekében. Ez normális jelenség ebben az életkorban. Ha jól kezeljük, erőszakmentesen, és időt szánva a beszélgetésre,― ami nem kioktatásból áll ―, akkor jobb belátásra téríthető minden gyerek! Pláne, ha jó példát lát a családi környezetben is! 

8. Ahhoz, hogy a tanulásban jól teljesítsen, fontos, hogy az elemibb szükségletei ki legyenek elégítve.

Ø  Reggelizzen, ne induljon el üres hassal az iskolába, még akkor se, ha be van fizetve tízóraira.

Ø  Uzsonnát mi csomagoljunk, lehetőség szerint gyümölcsöt, zöldséget is.

Ø  Innivaló mindig legyen nála, akkor adunk a legtöbbet, ha "csak" vizet adunk! A víz szívódik fel a leghamarabb, segíti az agyműködést.

A szomjas gyereknek hamar megfájdul a feje.

Ø  Időben kelljünk fel, ne kapkodjunk. Legyen idő elkészülni, bemenni időre az iskolába. Ha késésben vagyunk, olyan feszültséget teremtünk a gyerekben, ami lehetetlenné teszi, hogy az első órán koncentrálni tudjon.

9. Ne siettessük a tanulásban. Kis korukban is eltérő ütemben fejlődtek. Volt aki már 11 hónaposan járt, és mondta ki az első szavát, volt aki csak 14 hónaposan, vagy később. Így lesz ez az iskolában is. Valaki már olvasni is tud, mire elsős lesz, van akinek ez nehezebben megy. Legyünk türelmesek.

Nem azon múlik, hogy okos-e vagy sem. De ha csalódottak vagyunk a teljesítménye miatt, hamar elvesszük a kedvét, vagy dacossá tehetjük, és hátat fordít a tanulásnak. 

10. Ha úgy érezzük, hogy teljesítménye jóval alacsonyabb az elvárhatónál, nem tud figyelni, nagyon elfárad - annyira, hogy estére már sírós, nyűgös, kérjünk segítséget. A fejlesztőpedagógus meg tudja állapítani, hogy mi áll ennek a hátterében, és időben kezdett fejlesztéssel fel tudja zárkóztatni a gyermeket. Minél hamarabb derül ki a nehézség, annál nagyobb eséllyel orvosolható. 

11. Sok szülőtől halljuk, ha a gyermeke nehezen tanul meg írni, olvasni, hogy biztos diszlexiás. Fontos tudni, hogy az olvasás és írás tanulásának folyamatában minden gyerek követhet el diszlexiás jellegű hibákat (pl. tükörképet ír, felcserél betűket, visszafelé olvas stb.) Ezek természetes velejárói a tanulásnak. Akkor kell szakemberhez fordulni, ha ezek a későbbiekben sem tűnnek el, a gyakorlással sem javulnak. Elsős gyermek esetében diszlexia veszélyeztetettségről beszélhetünk. Hogy van-e valóban diszlexiája a gyermeknek, csak az olvasástanulás lezárulta után - tehát a második osztály második felében - mondható ki. Addig nem érdemes ezekkel a szavakkal dobálózni. Már csak azért sem, mert az olvasási nehézséggel küzdő gyermekek csak töredéke az, aki valódi diszlexiás.

A legfontosabb a bizalom: a gyerekben, a tanítóban és magunkban. 

Néhány nagyon hasznos feladat összeállítva, amit a nyáron végezhetünk:

Napi egy óra közös játék nem csak örömet okoz szülőnek, gyermeknek egyaránt, hanem segít az apróságoknak abban, hogy fejlődjön mozgásuk, kézügyességük, emlékezetük, figyelmük, beszédkészségük. Ne hanyagoljuk el a meseolvasást sem, és adjunk lehetőséget a piciknek, hogy minél többet játszhassanak, mozoghassanak a szabadban. Természetesen a fent leírt játékötleteket el lehet úgy is osztani, hogy a fejlesztés hosszabb ideig tarthasson, de az alapötletek variálásával a szülő maga is ki tud találni hasonló játékokat. Mindehhez nagyon jó szórakozást kívánok!

Mondókatanulás:

A házat kiseperjük, /beleborzolunk a hajunkba/

A port letörölgetjük, /megsimogatjuk a homlokot/

Az ablakot behúzzuk, / lecsukjuk a szemeket/

A kulcson egyet csavarintunk. /csavarás az orron/

Nyuszi fülét hegyezi, /nyuszifül rajzolása/

Nagy bajuszát pödöri, /bajuszpödrés utánzása/

Répát eszik: ropp, ropp, ropp, /összezárt ököllel répaevés utánzása/

Nagyot ugrik: hopp, hopp, hopp. /ugrálás/

Hüvelykujjam korán kelt, /hüvelykujj nyitása/

Ablakokon kopogott, /kopogás mutatóujjal/

A négy szomszéd kiugrott, /négy ujj kinyitása/

S köszöntötték: Jó napot! /integetés/

Hosszú lábú gólya bácsi, /magas térdemelés, csípőre tett kézzel/

Mit akar kend vacsorázni? /a karok széttárása/

Békahúst, brekeke,

Ugye, bizony jó lenne? /páros lábon ugrálás/

Tessék hát belőle! /a karok előre nyújtása/

Mind elugrik előle! / békaugrás/

      Itt a kezem, jobb és bal,
      (egymás után nyújtsuk előre előbb a jobb, majd a bal kezet)
      Összeverem, megszólal.
      (ökölbe zárt kezeinket, ütögessük egymáshoz)
      Itt a kezem, bal és jobb,
      (kezek előrenyújtása megadott sorrendben) 
      Így kell vele tapsolnom. 
      (tapsolás) TÁ_tá-ti-ti-tá.

Figyelem-emlékezet fejlesztése:

§  A gyermek plüssjátékait sorba rendezzük, majd megkérjük a kicsit, csukja be a szemét, s közben megváltoztatjuk a sorrendet. A feladata, hogy találja ki, mi változott. Ezt többször is ismételhetjük.

§  Előkészítünk néhány játékot, amelyeket egyesével megmutatunk a gyermeknek, majd letakarjuk őket. Emlékezetből kell felsorolni, miket látott előzőleg.

§  Néhány a gyermek számára is jelentéssel bíró szót mondunk, majd megkérjük, ismételje meg. Nehezíthetjük egyre több szó ismétlésével. Ha már jól megy a játék, súgással is gyakorolhatjuk.

§  Elmentem a piacra játék: A szülő elkezdi a mondatot: Elmentem a piacra, és vettem dinnyét. A gyermek megismétli, majd hozzáteszi, hogy ő mit vásárolt. A játékot addig érdemes folytatni, amennyi elemet szívesen és könnyen megjegyez a gyermek.

§  Cselekvéssor végrehajtása: Mondjunk a gyermeknek pár cselekvésből álló mozgássort, majd kérjük meg hajtsa végre. Pl.: Menj a szekrényhez, vedd le a polcról a könyvet, tedd az asztalra, és utána ülj az ölembe! Adhatunk vicces feladványokat is, az a lényeg, hogy képessé legyen megismételni, és a megfelelő sorrendben végrehajtani a cselekvéseket.

§  Papagájjáték: Soroljunk fel néhány virág, gyümölcs, vagy állatnevet, majd kérjük meg, hogy ismételje meg a gyermek a hallott sorrendben.

§  Hol szól a csengő? A gyermeknek bekötjük a szemét, majd a szobában megszólaltatunk egy csengőt. A gyermeknek oda kell szaladnia, ahol a hangot hallotta.

§  Szógyűjtések: állatok, virágok, járművek, bútorok, foglalkozások, zöldségek, gyümölcsök fogalomkörébe tartozó szavak gyűjtése.

§  Mondatkiegészítés: Kérjük meg a gyermeket, hogy folytassa a mondatot!

Fehér, mint a …

Nehéz, mint a…

Erős, mint a…

Törékeny, mint a…

Meleg, mint a…

Bátor, mint a…

§  A szülő különböző tárgyakat készít elő. / pl: csengő, üvegpohár, kulcs, csörgőóra, játékdob, fakockák, xilofon/ Míg a gyermek behunyja a szemét, megszólaltatjuk ezeket a tárgyakat. A gyermek találja ki, melyiknek a hangját hallotta. Ha már ügyesen kitalálja, több tárgyat is szólaltassunk meg egymás után, figyelje meg a sorrendet is, és kérjük meg ismételje meg. Szerepcserével játsszuk a játékot.

§  Összerakós: hangokból kell a gyermekeknek szavakat alkotniuk. A szülő először rövid, 3-4 betűs szavakat bontson hangokra, /l-é-p, m-a-r/ majd a gyermek mondja ki egyben a szót. Néhány gyakorlat után a gyermeknek is sikerülni fog feladványokat kitalálni.

§  Tükörképjáték: a szülő szemben áll a gyermekkel, és különböző mozdulatokat végez. a gyermeknek ezeket kell megismételnie. Nehezíthetjük úgy, hogy egy mozdulatsort mutatunk, és ezt ismétli.

§  Robotparancsnok játék: szótagolva, mint egy robot, utasításokat adunk a gyermeknek, neki pedig végre kell hajtania ezeket. Pl: E-meld fel a jobb ke-ze-det! Az ügyesebbek megpróbálkozhatnak maguk is utasítások kitalálásával.

Kézügyesség fejlesztése:

§  Tojástartóban elhelyezünk apró tárgyakat, magokat, kisebb golyókat. Ezeket kell a gyermeknek egy csipesz segítségével kiszedni, és áthelyezni egy másik tartóba.

§  Kuglizás: Töltsünk meg néhány kisebb ásványvizes palackot vízzel, állítsuk fel őket az udvaron, majd labdagurítással próbáljuk őket felborítani, vagy elmozdítani a helyükről. Játszhatjuk úgy is, hogy különböző nehézségű és anyagú tárgyakat válogatunk össze, amelyek felborítása más-más pontot ér.

§  Döntsd le a tornyot! Joghurtos, vagy tejfölös poharakból tornyot építünk. A feladat: babzsákkal, vagy rongylabdával a torony ledöntése.

§  Pénzhalászat: Egy tálba vizet öntünk, és pár fémpénzt helyezünk el benne. Ebből kell a gyermeknek kihalásznia a pénzérméket. Lehet váltakozva jobb-bal, esetleg mindkét kézzel egyszerre is végezni a feladatot.

§  Csengős célbadobó: Egy hullahopp karikát akasszunk fel az ajtófélfára, kössünk rá egy kis csengőt úgy, hogy pont a középpontjába lógjon be. Próbáljuk néhány méterről megcélozni a csengőt babzsákkal, kisebb labdával.

§  Egy műanyag doboz mindkét oldalára helyezzen színes csipeszeket, jobb-bal, majd egyszerre két kézzel is.

§  Kép készítése tépéssel: Színes papírokból tépjen a gyermek különböző formákat, majd ragasszunk belőle képet.

§  Só-liszt gyurma: 1 csésze lisztből, 1,5 csésze sóból és pici vízből készítsünk gyurmát. Ételfestékkel színezhetjük is. /érdemes előző este elkészíteni, és hűtőben tárolni egy éjszaka/

§  Készítsünk gyümölcskosarat! A kosárhoz előbb lapítsunk kerekre egy kis darabot a gyurmából, majd sodorjunk vékony kis kígyókat, és tekerjük fel az oldalára. Gömbölyítéssel készítsük el a gyümölcsöket, (szőlőt, almát, meggyet, barackot) kisebb nagyobb golyókat formálva. Töltsük meg velük a kosarunkat!

§  Fogpiszkálóból készítsünk egy kis ábrát a gyermeknek, majd kérjük meg, ő is alkossa meg. Nehezíthetjük a játékot úgy, hogy letakarjuk a mintát, és emlékezetből kell elkészítenie.

§  Zizi csipegetés: Készítsünk egy tálba színes, apró zizi cukorkákat. Játsszuk azt, hogy kismadarak vagyunk, és a csőrünkkel kell felcsipegetni a magokat.

§  Gyöngyfűzés tésztával, nagy szemű gyönggyel, lyukas közepű kukoricapellyel.

§  Tárgyátadás: mezítláb, lábujjakkal, vállal, háttal kézfejjel próbáljunk átadni egymásnak kisebb tárgyakat.

§  Kép készítése papírgolyókból: Színes szalvétából, vagy krepp papírból készítsen a gyermek kicsi gombócokat, majd ezekből alkosson egyszerű képet. Készíthetjük úgy is, hogy a szülő előre megrajzol különböző formákat,/ napocska, fa, virág/ és ezeket kell lefedni a papírgolyókkal.

§  Kakukktojás játék: A szülő szavakat mond, amelyek logikailag összetartoznak, egy pedig nem illik közéjük. a gyermeknek ki kell választania, melyik a kakukktojás. Pl.: alma, körte, répa, szilva, vagy rendőr, kovács, patkó, szakács…

§  Cipőfűzős játék. Lásd fentebb.

§  Színezések, melyek a színérzéket, a ceruzahasználatot fejlesztik. Az első lapon levő képet is színeztethetjük.

Rengeteg kiadvány található a könyvesboltokban az iskolakezdés könnyítésére. Érdemes néhányat beszerezni!